Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

összegét rendszerint egyre inkább megközelíti, és ennek következtében a megrendelő előre látható anyagi megterhelése is mind jelentékenyebben növekszik. A jogszabályalkotó ezekre tekintet nélkül a megrendelő elhatározására kívánta bízni azt, hogy a szerződéstől — a szállítói, vállalkozói kár megtérítése kötelezettségének terhével és ennek nagyságát mérlegelve — a teljesítési határidő későbbi szakaszában is elállhasson, ha a dolog, a szolgáltatás számára időközben feleslegessé vált. Ez utóbbi körülmény fennállását nem lehet azonban megállapítani, ha a megrendelő a szolgáltatást teljesítésként átveszi. Ezzel ugyanis kifejezésre juttatja, hogy arra szüksége van, ezért a szerződéstől való elállásra feljogosító jogszabályok alkalmazásának már nincs indokoltsága. Természetesen, ha a megrendelő a címére (pl. a rendeltetési állomásra) megérkezett szállítmányt — az együttműködési kötelezettségére is tekintettel — a további kár elhárítása, csökkentése érdekében a fuvarozótól kiváltja, kirakja és nyilvánvalóan csak felelős őrzésbe veszi, ez a tevékenysége nem tekinthető a szolgáltatás teljesítésként történt átvételének. Vonatkozik ez a jogosulatlan előszállítás esetére is [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 8. § (1) bek.], mert ilyenkor a megrendelő — mivel az átvételt megtagadhatja — a szerződéstől is elállhat. A kifejtettek szerint tehát a megrendelő az általános elállási jogát mindaddig gyakorolhatja, amíg a szolgáltatás átadása és átvétele nem történt meg. A megrendelő részére természetesen a szállító (vállalkozó) késedelmének ideje alatt is fennáll ez az általános elállási lehetőség; nyilvánvaló azonban, hogy a jogszabályban erre vonatkozóan megállapított feltétel, az érdekmúlás fennáll [Ptk. 300. § (1) és (2) bek.], akkor a megrendelő ez utóbbi alapon fog elállni a szerződéstől, mert számára ez kedvezőbb." GK 33. szám A Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma a — GK 20. számú állásfoglalással módosított — GK 5. számú állásfoglalást az alábbiak szerint módosítja: a) A gazdálkodó szervezetek közötti szerződések bármely feltételére (kikötésére) vonatkozólag helye van a felek eltérő véleményét kifejező nyilatkozatnak. E nyilatkozat azonban az általa érintett feltételt — jogszabály eltérő rendelkezése hiányában — általában csak akkor teszi lényegessé, ha azt valamelyik fél határozottan lényegesnek minősíti. b) Ha a felek akaratát kif ejező szerződési nyilatkozatok között lényeges kérdésben eltérés van, szerződés nem jön létre. Az a) pont indokolása első bekezdésének utolsó mondata helyébe az alábbi szöveget kell felvenni: „Az eltérő nyilatkozat azonban önmagában nem jelenti azt is, hogy a fél a vitás kérdést olyan lényegesnek tekinti, amelyben a szerződés létrejöttéhez feltétlenül egybehangzó akaratnyilvánítás szükséges, s ennek hiányában a szerződést nem is akarja megkötni." A második bekezdés helyébe az alábbi szöveg lép: „A szerződéseknek nagy fontosságuk van a gazdálkodás mechanizmusában, ezért fontos érdek fűződik ahhoz, 56