Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

kikötést tartalmaz, csupán a rész-szolgáltatás időpontját nem határozza meg, egyértelmű, hogy a bíróság a határidőket — törvényadta szempontok mérlegelésével — megállapíthatja. Más a helyzet akkor, ha a szerződés nem tartalmaz kifejezett megállapodást a részletekben történő teljesítésre. Ennek oka lehet az, hogy a felek a részteljesítésben nem is akartak megállapodni és ez közöttük egyértelmű volt; vagy azt lényeges kelléknek tekintették, de abban nem tudtak megegyezni. Ilyen esetben szerződés hiányában a Ptk. 380. §-a (3) bekezdésének alkalmazására nem kerülhet sor. Az esetek túlnyomó többségében azonban a szerződések a folyamatos ellátás biztosítását kívánják szolgálni. Ezeket a szerződéseket rendszerint vagy olyan felek kötik, akik már hosszabb ideje ilyen termékre szerződéses kapcsolatban állnak, vagy olyanok, akik külön tárgyalás vagy kikötés nélkül is tisztában vannak azzal, hogy a megrendelőnek nem egy időpontban van szüksége a szolgáltatásra, mert azt ő is folyamatosan kívánja felhasználni, illetőleg értékesíteni. Ha például a kereskedelmi vállalat meghatározott mennyiségű cipőt rendel, és a szerződés a szállítandó mennyiséget évszakokhoz kötötten használható cipők szerint határozza meg, de a felek a teljesítésnek csak a végső határidejében állapodtak meg, nem lenne életszerű ezt a megállapodást úgy értelmezni, hogy a szállító a teljes mennyiséget — fajtától függetlenül — a kikötött határidő utolsó napján is szolgáltathatja. Hasonló lenne a helyzet, ha a szállítandó termék például sör lenne, és a szerződés szerint az év utolsó napjáig kellene a teljes mennyiséget átadni. Ilyen esetekben nyilvánvaló, hogy mindkét szerződő fél tisztában volt a szerződés céljával, akár a szolgáltatás rendeltetése, jellege, akár korábbi hasonló tárgyú szerződéseik, akár a kialakult gyakorlat alapján meg lehet állapítani, hogy megállapodásukba a részletekben való teljesítést beleértették, és így létrejött közöttük a szerződés arra is, hogy részletekben (ütemezetten) kell szolgáltatni. II. A Ptk. ismertetett rendelkezései már megkötött szerződésre vonatkoznak és ennek tartalmi kitöltésére, illetőleg értelmezésére adnak lehetőséget. Ebből következik, hogy az ezen alapuló jogviszony tartalmi kiegészítésére a bíróságnak akár szabadon, akár kötelezően kötött szerződések esetében megvan a lehetősége, így e rendelkezések alkalmazását nem lehet a szerződéskötési kötelezettség körében létrejött szerződésekre korlátozni. GK 28. szám Ha a gazdálkodó szervezet alkalmazottja, illetőleg tagja a munkaviszonyával, tagsági viszonyával összefüggésben más gazdálkodó szervezetnek szándékosan vagy bűncselekménnyel kárt okoz, a kártérítési követelés az elkövető munkáltatójával, illetve a szövetkezettel szemben nem a Ptk. 324.§-ának (1) bekezdésében meghatározott egy év alatt, hanem a Ptk. 360. §-ának (4) bekezdése szerint évül el. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint, gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülési ideje — ha jogszabály kivételt nem 52