Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

MT sz. rendelet 2. §-ának (3) bekezdése, illetőleg 36. §-a, továbbá a mezőgazdaság termékértékesítési szerződésről szóló 14/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet 3. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajánlati kötöttségre és a felhívás alapján kötelező ajánlattételre [Ptk. 212. § (1) bek.] vonatkozó határidőtől a felek közös megállapodással térhetnek el." A harmadik bekezdés második és harmadik mondatát, továbbá a negyedik bekezdést az állásfoglalásból törölni kell. A GK 7. sz. állásfoglalás módosított szövege: „Az ajánlatra vonatkozó eltérő véleményt — az ajánlati kötöttségre megállapított határidőn belül — több részletben is lehet közölni.'''' Az indokolás a következők szerint módosul: „A gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló 7/1978. (II. 1.) MT sz. rendelet 2. §-a kimondja, hogy aki szállítási szerződés kötésére ajánlatot tesz {megrendelést, az ajánlattól eltérő tartalmú nyilatkozatot [Ptk. 213. § (2) bek.], vagy szerződéstervezetet küld} az ajánlatához [Ptk. 211. §] a nyilatkozat hatályossá válásától [Ptk. 214. § (1) bek.] számított harminc napig kötve marad. A vállalkozási szerződések tekintetében az ajánlati kötöttség határidejét az említett rendelet 34. §-a, a kutatási (fejlesztési) szerződések vonatkozásában a 94. §-ának (1) bekezdése, a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre pedig a 14/1978. (III. 1.) MT sz. rendelet 3. §-ának (1) bekezdése határozza meg. A gazdálkodó szervezetek közötti más szerződések tekintetében az ajánlati kötöttségi határidőket ugyancsak jogszabály állapítja meg. A felek az ajánlati kötöttséget meghatározó határidőktől — a jogszabályi előírások szerint — csak közös megegyezéssel térhetnek el. A jogszabályok azonban a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződései vonatkozásában sem tartalmaznak az eltérő szerződési nyilatkozat, az ún. „véleményeltérés" közlésére vonatkozólag időpontokat meghatározó részletesebb rendelkezést. A Ptk. 205. §-a szerint a szerződés létrejöttéhez a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezése, a lényeges feltételekben való megállapodása szükséges; a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, s ha szerződéskötési kötelezettség esetén a szerződési nyilatkozataik eltérnek egymástól, kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni. Felmerül a kérdés, hogy az ajánlati kötöttségre, az eltérő vélemények nyilvánítására, illetőleg elfogadására megállapított határidőn belül van-e lehetőség arra, hogy a fél az eltérő véleményét egyes feltételekre vonatkozólag külön, több részletben közölje, illetőleg az egyszer már közölt eltérő vélemény kizárja-e, hogy a fél a még le nem járt határidőn belül további ilyen nyilatkozatot tegyen. A szerződés egyes feltételeiben megnyilvánuló érdekek, illetőleg érdekellentétek nem szükségképpen azonos időpontban jelentkeznek, s olykor a felek előtt érdekeik csak fokozatosan, az összefüggések mélyebb felismerése után válnak nyilvánvalóvá, aminek következtében az arra nyitva álló határidőn belül több ízben és az egyes feltételekre külön is kifejezik véleményeik eltérését. Ezért az említett jogszabályok céljával ellentétes és gazdaságilag is helytelen lenne az olyan megoldás, amely a részleges véleményeltérés közléséhez a létesítendő megállapodás ezzel nem érintett részei tekintetében a felek akaratmegegyezésének vélelmét fűzné és ezzel meghaladottá, lejárttá válnék a nyilatkozattételre nyitva álló 42