Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

nál magasabb mértékű kötbért is kiköthetnek, továbbá kötbért köthetnek ki olyan esetekre is, amelyekre vonatkozóan a jogszabály azt nem rendeli el. Az előbbieken túlmenően az is lehetséges, hogy az adott szerződésszegéshez, illetve magatartáshoz képest maga a törvényes minimum túlzott. Nem kizárt tehát ez utóbbinak a mérséklése sem. A fentiekből, illetőleg a kötbérnek előtérbe került kárátalány szerepéből — reparatív funkciójából — az következik, hogy a kötbér túlzott mértékének megállapítására általában csak akkor kerülhet sor, ha a szerződésszegés folytán számottevő kár nem merült fel. Arra nézve, hogy számottevő kár van-e, külön bizonyításra nincs szükség. Következik ez a kötbér kárátalány jellegéből, ami azt jelenti, hogy a jogosultnak sem a kár létét, sem mértékét nem kell bizonyítania, a kötbér ilyen bizonyítás nélkül is megilleti őt. Helytelen lenne tehát az az álláspont, hogy kötbért csak kimutatható kár esetében, annak megfelelő mértékben lehet kiszabni, illetve kár bizonyításának hiányában legfeljebb csak valamiféle névleges kötbér kiszabása lehet indokolt. Ilyen névleges, jelképes kötbér kiszabásának egyébként már azért sem volna helye, mert ez nem felelne meg a kötbér preventív, represszív funkciójának. Nemcsak a szerződési fegyelem megtartását nem szolgálná, hanem ellenkezőleg, a fegyelem lazulásának irányában hatna. Számottevő kár felmerülésének hiányát a kötbérmérséklés szempontjából nem akként kell tehát érteni, hogy a jogosult ilyen kár felmerültét nem bizonyította, hanem akként, hogy az eljárás adatai alapján a számottevő kár hiánya megnyugtatóan megállapítható. A mérséklésnek egyébként az utóbbi esetben nem akadálya az, hogy a kár be nem következése vagy jelentéktelen mértékűre való csökkenése a jogosult eredményes kárelhárító tevékenységének tulajdonítható. A kifejtettek szerint azonban a kötbérnek nemcsak reparatív, hanem preventív, represszív funkciója is van. Ilyen szempontból pedig közömbös, hogy van-e kár. A kötbérnek erre az utóbb említett funkciójára tekintettel olyan esetben, amikor megállapítható, hogy a szerződésszegés következménye nem jelentős, vizsgálni kell a szerződésszegő magatartás súlyát is. Az egyébként felróható magatartás megítélésénél más tényezők mellett fel kell mérni a szerződés teljesítéséhez fűződő népgazdasági érdeket is. Ennek különösen a költségvetésből finanszírozott beruházásokkal kapcsolatban van jelentősége. Mindezek mérlegelése alapján mérséklésre tehát csak akkor kerülhet sor, ha a szerződésszegésnél olyan körülmények forogtak fenn, amelyekből ugyan nem állapítható meg az, hogy a fél az elvárhatóság követelményeinek eleget tett, de amelyek a felróható magatartását enyhébben megítélhetővé teszik. Az a körülmény, hogy a jogosult a kötbérigényét — bát még az elévülési időn belül — csak az esedékességet követő hosszabb idő elteltével érvényesíthette, még abban az esetben sem szolgálhat indokul a kötbér mérséklésére, ha adott esetben a kötbérigény érvényesítése kötelező volt. 33