Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)
GKT 88/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A „rendelkezésre bocsátás" kifejezés akkor értelmezhető elállásként, ha a megrendelő a kellő időben közölt nyilatkozatában a szolgáltatás tárgyának minőségét kifogásolta. Egymagában a „rendelkezésre bocsátás" kifejezés használata csak azt jelenti, hogy a megrendelő a terméket nem veszi át, de nem jelzi azt, hogy az átvétel megtagadása milyen okból történt. Az átvétel ugyanis megtagadható olyan okból, amelyért a megrendelő felelős (pl. a megrendelő szükségletét tévesen mérte fel, s utóbb megállapítja, hogy a megrendelt mennyiségre nincs szüksége), de megtagadható olyan okból is, amelyért a szállító felelős (pl. kellékhibás szolgáltatás). Ezért a rendelkezésre bocsátás kifejezés használata egymagában nem tekinthető még kifogásolásnak sem. Ha tehát a megrendelő ezzel a kifejezéssel tagadja meg az átvételt és a hibára vonatkozó kifogását nem közli, e kifejezés önmagában elállásként általában nem értelmezhető. Ha azonban a megrendelő kellő időben megtett nyilatkozatából kétséget kizáróan megállapítható, hogy a terméket kifogásolja és ez milyen okból történt, s egyúttal a szolgáltatás kicserélését nem követeli, akkor a mindezek mellett használt „rendelkezésre bocsátás" kifejezésnek azt az értelmet kell tulajdonítani, hogy a megrendelő a szerződéstől eláll. A gazdasági életben ugyanis ennek a nyilatkozatnak ez a megszokott értelme. GKT 89/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Az építési-szerelési szerződés tárgyának átvétele szempontjából a rendeltetésszerű használhatóságot elsősorban a szerződésben foglalt kikötéshez, illetve a szolgáltatás tárgyának a szerződésben meghatározott használati céljához viszonyítva kell megállapítani. Az építési-szerelési munka átvételének előfeltétele — a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdéséből következően — az, hogy a kivitelező szolgáltatása megfeleljen a rendeltetésszerű használhatóság követelményének. E követelményeket a megrendelő az építési szerződésben (tervdokumentációban, költségvetésben stb.) konkretizálja, a rendeltetésszerű használatra való alkalmasságot tehát elsősorban e feltételekhez való viszonyítás alapján lehet megállapítani. A szerződésszegés kérdését ezért mindig konkrétan, az adott megállapodás szempontjából kell vizsgálni és a kérdés elbírálásánál figyelmen kívül kell hagyni azt, hogy az egyik félnek egyidejűleg másokkal kötött — bár ehhez kapcsolódó — szerződései teljesedésbe mentek-e. Ha pl. adott esetben a kivitelező kötelezettsége abban 161