Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

A vélelem azonban — amelynek lényege az, hogy egyes tények bizonyítása alapján további tények is bizonyítottnak tekintendők — a perek eldöntése során a ténymegállapításnak nem egyedüli alapja. A gyakorlatban is különbséget kell tenni a közönséges és a megdönthetetlen vélelem között. A megdönthetetlen vélelemmel szemben ellenbizonyításnak nincs helye, míg a közönséges vélelem esetében egy valószínű tényállást az ellenkező bizonyításig valónak kell elfogadni. A közönséges vélelem — többek között — a bizonyítás terhét rendezi a gazdaságosság és a célszerűség szem előtt tartásával. A termék szúrópróbaszerű megvizsgálása a már korábban kifejtettek szerint ennek a gazdaságosságnak és célszerűségnek a gyakorlati érvényesülését szolgálja, mert feleslegessé teszi minden egyes darab minőségi megvizsgálását. Nyilvánvaló, hogy a bizonyítás ily módon való rendezésének általában nem lehet célja az, hogy a szúrópróba során kifejezésre jutott eredmény megdönthetetlenül terjedjen ki az egész mennyiségre, még abban az esetben is, ha a hibásnak minősített szállítmányban hibátlan darabok vannak, vagy ellenkezőleg, ha a hibátlannak talált mennyiség jelentős számban tartalmaz hibás árudarabokat. Ha a szúrópróba eredménye megdönthetetlen volna, ez egyes esetekben a népgazdaság érdekeinek sérelmét is jelentené (pl. hibásnak vélelmezett szállítmányba tartozó áruk árának leszállítása esetén a hibátlan árudarabok is árleszállítással kerülnének forgalomba, vagy fordítva, a szúrópróba kifogástalan eredményének folyományaként a fogyasztó megkárosításával az abban található hibás árudarabok hibátlan árura megállapított áron kerülnének eladásra). A szerződésben kikötött szúrópróba eredményéhez fűződő vélelem tehát általában csak közönséges vélelem, amellyel szemben az ellenbizonyítás megengedett. A vizsgálat eredményét magára nézve sérelmesnek tartó szállító vagy megrendelő bizonyíthatja, hogy a leszállított termék összmennyiségének minősége nem azonos a szúrópróba során megállapított minőséggel. Ugyanez a helyzet abban az esetben is, ha a szúrópróbás vizsgálatot nem kötelező szabvány állapítja meg, mert annak a felek jogviszonyában való alkalmazása a közöttük létrejött — a szabványt a szerződésük tartalmává tevő — megállapodás eredménye, és így ugyanolyan hatályú, mintha e vonatkozásban külön kikötés lett volna. A fentiek figyelembevételével a bíróság akkor jár el helyesen, ha a vélelmet határozathozatalának alapjául elfogadja ugyan és azzal szemben az ellenbizonyítást hivatalból általában nem rendeli el, de a feleket nem zárja el attól, hogy — megfelelő költségviselés mellett — az azzal ellentétes tényeket bizonyíthassák. Ezt a lehetőséget természetesen mindkét irányban meg kell adni, tehát a szúrópróba szerint történő vizsgálat eredménye alapján az egész leszállított mennyiséget minőségileg hibásnak kell tekinteni, a szállító bizonyíthatja, hogy a meg nem vizsgált árudarabok minőségileg hibátlanok voltak, ha pedig a szúrópróba eredménye alapján az egész mennyiséget hibátlannak kell tekinteni, a megrendelő bizonyíthatja, hogy egyes darabok mégsem feleltek meg a minőségi követelményeknek. Ha azonban a minősítés kötelező szabványban valószínűségszámítás alapján előírt szúrópróbás vizsgálat útján történik, ez egyáltalán vagy azonos eredmény való159