Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

ményeként végül is olyan szolgáltatást kell létrehoznia, amely bizonyos mértékig a kikötött minőségtől és értéktől eltér. A bíróság ilyen esetben nem szerződési vitát dönt el, tehát nem a felek közötti akaratviszonyt módosítja, hanem szavatossági igény tárgyában hoz döntést, csakhogy a megváltozott körülmények szükségképpeni figyelembevételével. Ezért a döntésnél továbbra is elsősorban a felelősségi elemek érvényesülnek, tehát a kiinduló pont változatlanul az, hogy a hibás teljesítés vagyoni következményeit a szerződésszegő vállalkozónak kell viselnie, vagyis hogy részére a szavatossági helytállás körében végzett kijavítási munkáért ellenérték nem jár. Abban a kivételes helyzetben azonban, amikor a vállalkozó a kijavítás által a szolgáltatást a megrendelő valódi szükségleteinek kielégítésére teszi alkalmassá, vagyis annak szerződési érdekét valósítja meg és ezáltal olyan többletszolgáltatást nyújt, amely a megrendelő oldalán vagyoni előnyként jelentkezik, a szavatossági helytállás és a jogalap nélküli gazdagodás elhatárolása válik szükségessé. Nem hagyható figyelmen kívül ugyanis, hogy a vállalkozónak — az előbbiekben többször kiemelt — szavatossági helytállása csak az egyenérték-egyensúly helyreállításának határáig terjed. Ezen túl a megrendelő olyan magasabb értékhez jut, amelyet a szerződés szerinti ellenérték nem fedez, holott azt a szerződés helyes megkötése esetén a szolgáltatás és az ellenérték meghatározásánál figyelembe kellett volna venni. Az ilyen vagyoni előnyt pedig — mint jogalap nélküli gazdagodást — a megrendelőnek a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerint a vállalkozó részére vissza kell térítenie. A vállalkozó a jogalap nélküli gazdagodásként jelentkező többletértékre vonatkozó igényét a kijavítási munka elvégzése, a gazdagodás tényleges jelentkezése, tehát az esedékesség után érvényesítheti. Annak azonban nincs akadálya, hogy az ellenértéktöbblet viselése kérdésében már az ellene folyó szavatossági eljárásban megállapítási keresetet (viszontkeresetet), ellenkérelmet terjesszen elő. GKT 77/1973. szám (GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) a) Gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában — ha jogszabály kivételt nem tesz — semmis az a kikötés, amely az ellenszolgáltatás teljesítésére harminc napot meghaladó fizetési határidőt állapít meg. b) A bíróság nem hagyhat jóvá olyan áruhitel nyújtását jelentő egyezséget, és nem hozhat ellenszolgáltatás jellegű követelés tárgyában olyan határozatot, amelynek alapján a fizetési határidő harminc napnál hosszabb. a) A pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 37/1967. (X. 12.) Korm. számú rendelet 5. §-ának (1) bekezdése szerint gazdálkodó szervezet kölcsönt vagy egyéb hitelt csak pénzintézettől vehet igénybe, ez azonban nem zárja ki, hogy gazdálkodó szervezetek harminc napot meg nem haladó fizetési határidőben állapodjanak meg. 150