Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

hárítani, a megrendelők szerint viszont e többletek — a szavatossági helytállás körében — a vállalkozókat terhelik. Mivel kötelmi jogunk a visszterhességen alapuló egyenértékűséget védi, a vállalkozónak szavatossági helytállása körében helyre kell állítania a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értékbeli egyensúlyát, tehát a szolgáltatást olyanná kell tennie, hogy a szerződéses és a törvényes kellékeknek megfeleljen, vagyis amilyennek eredetileg hibátlan teljesítés esetén lennie kellett volna. Erre figyelemmel — az állandó gyakorlat szerint — a bíróság a kijavítás tárgyában általában a kijavítási mód körülírása nélkül úgy rendelkezik, hogy a vállalkozónak a szolgáltatás tárgyát hibátlanná kell tennie. Ilyen esetben — a megrendelők és a vállalkozók között keletkezett s már említett vitákra tekintettel — értelmezésre szorul, hogy meddig terjed a vállalkozó szavatossági helytállása és milyen mértéken túl jelentkezik a megrendelő jogalap nélküli gazdagodása. A kérdés megítélésénél abból kell kiindulni, hogy a költségek emelkedése általában a kijavítás szükségessé válásának, végeredményben a hibás teljesítésben jelentkező szerződésszegésnek a következménye, így azt mint vagyoni hátrányt, a szerződésszegő vállalkozónak kell viselnie, a megrendelőre nem háríthatja át. A kijavítási költségeknek a hibás munkanemre vonatkozó költségvetési tétellel való mechanikus, számszerű egybevetése alapján nem lehet megállapítani azt, hogy a kijavítás folytán az egész oszthatatlan szolgáltatás valóban értékesebbé vált. Ugyancsak nem eredményezi a megrendelő jogalap nélküli gazdagodását az a körülmény, hogy a kijavított szolgáltatás hosszabb élettartamúvá válik, mert ennek előnyeit egyrészt lerontja az időmúlás során szükségképpen bekövetkező erkölcsi kopás stb., másrészt nem biztos, hogy a hosszabb használati lehetőség a megrendelő számára szükséges, és így értéket jelent. Nem lehet szó jogalap nélküli gazdagodásról abban az esetben sem, ha a megrendelő a szolgáltatást még a szavatossági javítás előtt eladja. Előállhat azonban olyan helyzet, amikor a hibás teljesítéssel kapcsolatban az válik nyilvánvalóvá, hogy a kijavítást a szerződés (a tervdokumentáció) eredeti előírásainak megfelelően nem lehet elvégezni, mert az így kijavított vállalkozói szolgáltatás nem felelne meg a megrendelő szükségleteinek, a kijavítás az eredeti formában felesleges, célszerűtlen, sőt egyenesen káros lenne. Lehetséges, hogy a felek — e helyzetet felismerve — maguk megállapodnak a kijavítás eltérő, költségesebb módjában, tehát a kérdés szerződésmódosítás útján, a bíróság közbenjötte nélkül megoldódik. Ilyen megegyezés hiánya esetén a bíróságnak a vitában két követelmény egyidejű szem előtt tartásával kell határoznia: egyrészt a megrendelőnek a reparációhoz fűződő érdekét kell oltalomban részesítenie, ennek megfelelően a vállalkozót a szolgáltatás kijavítására kell köteleznie; másrészt a társadalmi tulajdon védelmének — és a megrendelő valódi érdekeinek — megfelelően figyelembe kell vennie azt a kényszerhelyzetet, hogy a vállalkozónak — — rendszerint csak más műszaki megoldással, technológiával — a kijavítás ered149