Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

GKT 75/1973. szám (A GKT 3/J978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Ha az áru csomagoltan kerül forgalomba, s a csomagoláson használt felirat, utasítás nem felel meg az árunak és megtévesztésre alkalmas, ez a hiba kihat magára az árura és azt minőségileg hibássá teszi. Előfordul, hogy az eredeti gyári csomagolásban forgalomba kerülő és egyébként szerződésszerű minőségű termék csomagolásán alkalmazott feliratok szövege nem felel meg a termék minőségi tulajdonságainak. A 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 20. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezésből kiindulva — amely a hibás csomagolást is a hibás teljesítés változatai között említi — megállapítható, hogy olyan esetekben, amikor valamely árut a szerződés értelmében eredeti csomagolásban kell forgalomba hozni, a csomagolást és az azon feltüntetett feliratot, valamint a használati utasítást szorosan az áruhoz tartozónak kell tekinteni, minthogy azoknak hibája az áru rendeltetésszerű felhasz­nálását befolyásolja vagy esetleg teljesen kizárja. Az ilyen áruk csomagolásán használt feliratnak, utasításnak tehát olyannak kell lennie, hogy a csomagolt árura vonatkozzék és a megtévesztést kizárja. A megtévesztő elnevezés és a helytelen használati utasítás alkalmas arra, hogy az egyébként szerző­désszerű áru rendeltetésének megfelelő felhasználását meghiúsítsa. Az ilyen árut minőségileg hibásnak kell tekinteni és ezen az alapon hibás teljesítési kötbér ki­szabásának is helye van. GKT 76/1973. szám Ha a hibás vállalkozói szolgáltatás szavatossági kijavítása csak a szerződéstől (tervdokumentációtól) eltérően és ennek folytán költségesebb módon végezhető el, a bíróság a megrendelőt — kivételesen — csak abban az esetben kötelezheti többlet­költség megtérítésére, ha a kivitelező a kijavítással olyan munkaeredményt hoz létre, amelyet a szerződésbe — annak eredetileg helyes megkötése esetén — szolgáltatásként, ellenértékét pedig a költségvetésbe fel kellett volna venni. A megrendelő jogalap nélküli gazdagodásának (elterjedt — nem pontos — szó­használat szerint „az értéknövelő költségek" viselésének) kérdése rendszerint olyan esetekben merül fel. amikor a vállalkozói szolgáltatásnak a szavatossági hiba által érintett része a kijavítás eredményeként többe került, mint amennyit a tervdokumen­táció és a költségvetés erre előirányzott (pl. a tervdokumentációban előírt pad­lóburkolat helyébe a kijavítás során megfelelő vízszigetelő réteg alkalmazásával értékesebb padlóburkolat kerül, a radiátorok kijavítása folytán többletráfordítással azok hőleadó képessége növekszik stb.). A vállalkozók egyes esetekben az ilyen kijavítási többletkülönbséget — mint jogalap nélküli gazdagodást eredményező ráfordítást — a megrendelőre kívánják 148

Next

/
Thumbnails
Contents