Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)
GKT 75/1973. szám (A GKT 3/J978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) Ha az áru csomagoltan kerül forgalomba, s a csomagoláson használt felirat, utasítás nem felel meg az árunak és megtévesztésre alkalmas, ez a hiba kihat magára az árura és azt minőségileg hibássá teszi. Előfordul, hogy az eredeti gyári csomagolásban forgalomba kerülő és egyébként szerződésszerű minőségű termék csomagolásán alkalmazott feliratok szövege nem felel meg a termék minőségi tulajdonságainak. A 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 20. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezésből kiindulva — amely a hibás csomagolást is a hibás teljesítés változatai között említi — megállapítható, hogy olyan esetekben, amikor valamely árut a szerződés értelmében eredeti csomagolásban kell forgalomba hozni, a csomagolást és az azon feltüntetett feliratot, valamint a használati utasítást szorosan az áruhoz tartozónak kell tekinteni, minthogy azoknak hibája az áru rendeltetésszerű felhasználását befolyásolja vagy esetleg teljesen kizárja. Az ilyen áruk csomagolásán használt feliratnak, utasításnak tehát olyannak kell lennie, hogy a csomagolt árura vonatkozzék és a megtévesztést kizárja. A megtévesztő elnevezés és a helytelen használati utasítás alkalmas arra, hogy az egyébként szerződésszerű áru rendeltetésének megfelelő felhasználását meghiúsítsa. Az ilyen árut minőségileg hibásnak kell tekinteni és ezen az alapon hibás teljesítési kötbér kiszabásának is helye van. GKT 76/1973. szám Ha a hibás vállalkozói szolgáltatás szavatossági kijavítása csak a szerződéstől (tervdokumentációtól) eltérően és ennek folytán költségesebb módon végezhető el, a bíróság a megrendelőt — kivételesen — csak abban az esetben kötelezheti többletköltség megtérítésére, ha a kivitelező a kijavítással olyan munkaeredményt hoz létre, amelyet a szerződésbe — annak eredetileg helyes megkötése esetén — szolgáltatásként, ellenértékét pedig a költségvetésbe fel kellett volna venni. A megrendelő jogalap nélküli gazdagodásának (elterjedt — nem pontos — szóhasználat szerint „az értéknövelő költségek" viselésének) kérdése rendszerint olyan esetekben merül fel. amikor a vállalkozói szolgáltatásnak a szavatossági hiba által érintett része a kijavítás eredményeként többe került, mint amennyit a tervdokumentáció és a költségvetés erre előirányzott (pl. a tervdokumentációban előírt padlóburkolat helyébe a kijavítás során megfelelő vízszigetelő réteg alkalmazásával értékesebb padlóburkolat kerül, a radiátorok kijavítása folytán többletráfordítással azok hőleadó képessége növekszik stb.). A vállalkozók egyes esetekben az ilyen kijavítási többletkülönbséget — mint jogalap nélküli gazdagodást eredményező ráfordítást — a megrendelőre kívánják 148