Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

kár megtérítését jelenti. A Ptk. 312. §-a szerint „ha a lehetetlenné vált szolgáltatás tárgyának maradványa a kötelezett birtokában maradt... a jogosult a maradvány átengedését követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében". A szállító (a vállalkozó) tehát a maradványt szolgáltatja, a megrendelő pedig annak — a Ptk. 312. § szerinti — arányos ellenértékét. A jogszabály a kötbért csak a kártérítés összegébe engedi betudni, ezért nem lehet helye betudásnak olyan esetben, ha a költekezés szolgáltatás ellenében történt, tehát ha az vagyoncsökkenésre nem vezetett. Minthogy pedig a maradványszolgáltatás ellenértéke kártérítésnek nem tekinthető, a megrendelőnek — amennyiben a szolgáltatás tárgyának maradványát átveszi — meg kell fizetnie az aránylagos teljes ellenértékét, s ezen felül a meghiúsulási kötbért is. GKT 48/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A kötbért a szállító magatartása miatt a megrendelőnél keletkezett tárolási (raktározási) költségekbe betudni nem lehet. A hibás teljesítés olyan eseteiben, amikor a szállító szavatossági kötelezettségének kicseréléssel tesz eleget, a megrendelőnél gyakran merül fel raktározási költség, különösen akkor, ha a hiba megállapítása és a kicserélés közötti időtartam viszonylag hosszabb. Az ilyen költségek megtérítésével kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy ezeket kárként kell-e felfogni, s ennek összegébe a hibás teljesítési kötbért be kell-e tudni. A terméknek kicserélés végett a szállító rendelkezésére bocsátása esetében a megrendelő köteles azt felelős őrzésbe venni. A Ptk. 196. §-ának (1) bekezdése szerint a felelős őrző a költségei megtérítését követelheti. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt kell megtéríteni, ideértve azokat a költségeket is, amelyek a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. Végeredményben mindenféle felmerült költség a „vagyonban beállott értékcsökkenést" jelent, ennek ellenére felelősségi szempontból mégsem minősül minden költség kárnak. Nem tekinthető kárnak pl. az olyan költség sem, amely nem másnak jogellenes magatartásával (Ptk. 339. §) függ össze. A hibás teljesítés jogellenes magatartás, szerződésszegés, a kicseréléssel kapcsolatban a jogosultnál felmerült őrzési költségek megtérítésére mégsem a kártérítés szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 196. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis a felelős őrzéssel felmerült költségek megtérítésére vétkességére tekintet nélkül, az köteles, akinek érdekében az őrzés történik. A felelős őrző a jogszabály értelmében lényegében bizonyos szolgáltatást (őrzést) nyújt és az ezzel kapcsolatban felmerült költségek őt objektív alapon, tehát attól függetlenül illetik meg, hogy a másik fél vétkes-e vagy sem. 123