Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

A kötbér egyik célja a reparáció. Ez a cél nem valósulhat meg, ha valamely szerződésszegés által okozott kártérítési összegbe olyan kötbért is be kellene tudni, amely kötbér a kárt előidéző szerződésszegéssel összefüggésben nem álló, más szerződésszegés következménye. Ennek az utóbb említett más szerződésszegésnek is lehet ugyanis kárkövetkezménye, amelyet a jogosult esetleg azért nem mutat ki, mert a kötbér mint kárátalány azt fedezte és ezáltal felmentette őt a szerződésszegés által okozott kár bizonyításának terhe alól. Nyilvánvaló tehát, hogy a kötbért csak annál a kárnál lehet figyelembe venni, amely tekintetben a bizonyítási teher alól felmenthető kárátalány szerepét betölti, tehát a szerződésszegés által okozott kár összegébe csak azt a kötbért lehet betudni, amely a kárt szenvedett fél részére annak a szerződésszegésnek az alapján jár a másik féltől, amellyel a kár keletkezése és összege okozati összefüggésben áll. Az elévült, illetve a nem érvényesített kötbér betudására nincs kellő jogi alap. A jogszabályok [Ptk. 318. § (2) bek., 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 43. § (1) bek.J az igényérvényesítési kötelezettséget szűk körre korlátozták. Ha a kárba való betudás nem érvényesített kötbér esetén is lehetővé válnék, az igényérvényesítési kötelezettség kiterjedne olyan területre, amelyre azt a jogalkotó nem akarta kiterjeszteni. A kötbérigény érvényesítésének elmulasztása egyébként a jogosult helyzetét már egymagában is nehezíti, mert emiatt a kárát összegszerűen is bizonyítania kell, még ha az a kötbért nem is haladja meg. Az anyagi érdekeltség szem előtt tartásával indokolatlan volna ehhez még további joghátrányt fűzni. Ezért a jogosult mérlegelési körébe kell utalni azt, hogy a szerződésszegésből eredő igényét kötbér vagy kártérítés címén érvényesíti. GKT 47/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A maradványszolgáltatás ellenértékébe a megrendelő által fizetett meghiúsulási kötbér összegét betudni nem lehet. Ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a megrendelő felelős, a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 18. §-ának (1) bekezdése, 19. §-a (1) bekezdésének d) pontja, 42. §-ának (1) bekezdése és 59. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a megrendelő köteles meghiúsulási kötbért fizetni. A kötbért pedig a kártérítés összegébe be kell tudni, illetve csak a kötbért meghaladó kárt lehet érvényesíteni [Ptk. 246. § (2) bek.]. Előfordul, hogy lehetetlenülés akkor következik be, amikor a szolgáltatás tárgyának előállítása már megkezdődött, s a termék (a mű, a létesítmény) félkész állapotban van. Ezért felmerül az a kérdés, hogy amennyiben a megrendelő a félkész terméket (művet stb.) átveszi, s ellenértékét megfizeti, az e címen fizetendő pénzösszegbe be kell-e tudni az általa fizetett meghiúsulási kötbért. Az a pénzösszeg, amelyet a megrendelő a szállítónak (a vállalkozónak) az ún. maradványszolgáltatásért fizet, nem a szerződés meghiúsulása folytán keletkezett 122