Havasi Győző - Kálmán György (szerk.): Elvi határozatok gazdasági perekben. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának elvi döntései és állásfoglalásai (Budapest, 1986)

GKT 27/1973. szám (A GKT 3/1978. sz. állásfoglalással módosított szöveg.) A szállítási szerződés nem jön létre, ha a megrendelés a teljesítés helyét nem jelöli meg, a szállító pedig a rendelésigazolásba a teljesítés helyére vonatkozó diszpozitív szabálytól eltérő feltételt vesz fel. A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése szerint a szállítási szerződés a felek megállapodásával jön létre. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése kimondja továbbá, hogy a szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges kérdésekben való megállapodása szükséges. A szállítási szerződéseket illetően a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 4. §-a pedig felsorolja a szerződés lényeges tartalmához különösen hozzátartozó elemeket. Ahhoz tehát, hogy a szállítási szerződés létrejöjjön, a felek ezekre vonatkozó megegyező akaratának kifejezésre kell jutnia. A Ptk. 205. §-ának (2) bekezdése azt a rendelkezést is tartalmazza, hogy a feleknek nem kell megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyet jogszabály, diszpozitív szabályok rendeznek. Ebből következik, hogy abban az esetben, ha a megrendelő a szállítóhoz küldött megrendelésében a teljesítés helyét nem jelöli meg, ezzel lényegileg arra utal, hogy a teljesítés helyeként azt a helyet tekinti, amelyet a diszpozitív szabály — a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet 7. §-a — ilyenként jelöl meg. Ha az ilyen megrendelésre a szállító úgy válaszol, hogy a teljesítés helyét megjelöli ugyan, de nem a diszpozitív szabálynak megfelelően, a feleknek a teljesítés helyére, azaz a szerződés egyik lényeges elemére vonatkozó nyilatkozatai ebben a tekintetben egymással nem egyeznek. A szállító válasza, elfogadása a megrendeléstől (a megrendelő ajánlatától) eltérő tartalmú. Erre az esetre alkalmazni kell a Ptk. 213. §-ának (2) bekezdésében foglalt azt a szabályt, hogy az ajánlattól eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni. Ha a szállítónak erre az új ajánlatára a megrendelő nem nyilatkozik — amennyiben ez részéről nem ráutaló magatartás —, ezt a körülményt elfogadásnak tekinteni nem lehet [Ptk. 216. § (2) bek.]. A kifejtettek szerint tehát, ha a teljesítés helyét magában nem foglaló megrendelésre a szállító olyan rendelésigazolást küld, amelyben a teljesítés helyét megjelöli, de az általa megjelölt teljesítési hely a diszpozitív szabályban meghatározott teljesítési hellyel nem azonos, akkor a felek között a szerződésnek ebben a nyilvánvalóan lényeges tartalmi elemében megegyezés nincs, ennélfogva ilyen esetben a felek között szállítási szerződés nem is jön létre. Előfordul, hogy a megrendelő ilyen esetekben abban a tudatban van, hogy a szerződés létrejött. Ez a tévedése esetleg csak akkor derül ki, amikor az elfogadottnak vélt határidőben a szállító nem teljesít. A szerződés hiánya a megrendelőnél gazdasági zavarokat okozhat, mert a saját kötelezettségeit nem tudja teljesíteni. Ez annál inkább előfordulhat, mert a szállító olyan termék tekintetében, amelyből a rendelkezésére álló mennyiség az igényeket nem fedezi, nem törekszik a teljesítés helyére vonatkozó kikötés körül fennálló 104