Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótorvény 8. §. első bekezdése az elfogadónak váltójogi felelősségét elvontan állapítja meg, annak meghatározása nélkül hogy a kötelezettség kinek irányában áll fenn. Megjelölik az adóst, de nem jelölik meg a hiteiezőt. Azt a kérdést, hogy a váltókövetelés kit illet, a törvény egyéb rendelkezései szabályozzák. Ezek szerint a váltó birtoka mindig szükséges (a V. T. 39. §.), de másrészt a váltónak puszta birtoka soha sem elegendő a váltókövetelés érvényesítéséhez. Legitimálva van nem forgatott váltónál a rendelvényes, forgatott váltónál a hátiratok összefüggő és hozzá lenyúló lánczolatával igazo.t forgatmányos (36. §.), lejárat után, ha az intézvényezett nem fizetett, a váltókapcsolatban és visszkereset alatt álló személyek közül az, ki a váltót beváltotta. A mi különösen a kibocsátó jogait illeti, a 23. §. második bekezdése, szemben az 1840: XV. t.-cz. 80. §-ának ellenkező rendelkezésével, annak kimondására szoritkozik, hogy az elfogadás az intézvényezettet a kibocsátó irányában is váltójogilag kötelezi, de nem határozza meg a kibocsátó kereseti jogának megállapításához megkívántatott feltételeket s igy a legitimáczió kérdését meg nem oldja. Magában az a puszta tény ugyanis, hogy az intézvényezett elfogadói nyilatkozatát a váltóra ráírta, nem jogosítja fel a kibocsátót, hogy tőle fizetést követeljen, mert ehhez okvetlen a váltó birtoka és a legitimáczió szükséges. De a törvény mi támpontot sem nyújt arra, hogy épen a kibocsátónál a váltó birtokának puszta ténye elegendő lenne a perlési jog megállapításához: tehát reá nézve is áll az általános szabály, hogy a váltóbirtokos csak mint rendelvényes vagy mint forgatmányos, vagy akkor léphet fel fizetésre irányuló keresettel, ha a visszkereset alatt állván, a váltót visszaváltotta. A váltó birtoka megállapítja ugyan a vélelmet, hogy a kibocsátó mint visszkereset alatt álló, előző beváltás utján jutott a más rendeletére szóló váltó birtokába, ezt a vélelmet azonban a jelen esetben lerontja K. J. tanúnak a S. E. T. 64. §. alapján mérlegelt vallomása, mely teljesen bizonyítja, hogy a váltó a rendelvényesként megjelölt salgótarjáni takarékpénztárnál soha sem volt, hogy tehát a kibocsátó soha visszkereset alatt nem állott s a váltót viszsza sem válthatta. Ez okból felperest felperesség hiányából el kellett utasítani és a perrendtartás 251. §-a alapján a per- és felebbezési költség fizetésére kötelezni. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagy a tik. (1902 november 25-én 611. sz. a.) III. A forgatmány. 8. §. Rendelvényesként több személy együttesen megnevezhető, mely