Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

62 Váltótörvény /. §. ben vállalt kötelezettsége fennállván, őt a váltó tőke és járulékai megfizetésében marasztalni kellett. (1888 szeptember 19-én. 759/ 1888., azonos 481/1891. és 197/1891.) Állandó gyakorlat. A Táltón k:bocsátóként szereplő kötelezett akkor sem követelhet fizetést a rendelvényestül, ha ez a váltó utóbb reá forgattatott, mert a V. T. 7. §-a szerint a kibocsátó a váltó kifizetéseért felelős lóvén, a váltót beváltó forgatmányos pedig a kibocsátóval szemben is visszkereseti joggal birván, a váltót böváltó rendelvényes a forgatmányosnak jelentkező kibocsátótól ismét visszakövetelhetné a neki teljesitett fizetést. (Curia 1903 február 11-én 846/1902. sz. a.) A váltó keltével megállapított vélelemmel szemben a váltóbirtokos köteles bizonyítani, hogy az akkor kiskorú volt kibocsátó a váltót csak nagykorúságának elérte után irta alá vagy hozta forgalomba. A kir. Ítélőtábla: A váltó keletkezésének idejéül mindig az az idő vélelmeztetik, mely a váltóban jelentkezik. A fenforgó esetben tehát az a jogi vélelem, hogy alperes a kereseti váltót az abban irt időben t. i. 1901. évi október hó 8-án bocsátotta ki. Az elsőbiróság által és a feiek által megtekintett s felperes által valódiság tekintetében kétségbe nem vont anyakönyvi kivonat alapján az elsőbiróság azt a tényállást állapította meg, hogy alperes 1877. évi deczember hó 2-án született s igy kétségtelen, hogy alperes a kereseti váltó keltének napján kiskorú s ennek folytán a váltótörvény 1. §. értelmében szenvedő válíóképességgei nem biró személy volt. A fentebb emiitett jogi vélelemmel szemben felperes volt köteles bizonyitani vagy azt, hogy alperes a kereseti váltót mint kibocsátó az abban jelentkező keltezés után nagykorúságában irta alá, vagy azt, hogy alperes kiskorúságában aláirt váltót csak nagykorúsága idejében használta fel. Feiperes a jelzett irányokban a bizonyítást meg sem kísérelvén, a fentebbi tényállásból folyóan alperesnek a kiskoruságra fektetett kifogása bizonyítottnak volt tekintendő. Ezek alapján az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1903 deczember 4-én 126/1903. sz. a.) A törvény mi támpontot sem nyújt arra, hogy épen a kibocsátónál a váltó birtokának puszta ténye elegendő lenne a perlési jog megállapításához: tehát reá nézve is áll az általános szabály, hogy a váltóbirtokos csak mint rendelvényes vagy mint forgatmányos vagy akkor léphet fel fizetésre irányuló keresettel, ha a visszkereset alatt állván a váltót visszaváltotta. Indokok: A váltótörvény 7. §-a a kibocsátónak, 23. §-ának