Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 104—105. §. 645 Írásával, alperes váltójogi kötelezettségén mit sem váltóztat; mert teljesen közömbös az, hogy a váltónyilatkozat ki által vezettetett a váltóra, ha bizonyittatik, hogy a nyilatkozó fél váltói kötelezettséget kíván vállalni. A V. T- 105. §-a pedig nem azt rendeli, hogy a megbízott által a névaláírás csakis az ott emiitett alakban történhetik hanem csak az akkor előállható felelősséget szabályozza, ha a színlelt megbízott a váltói nyilatkozatot a meghatalmazási viszony kitüntetése mellett a saját nevével is aláirta; a mely eset jelenben fenn nem forog. (Curia 1891 május 6-án 1631/1890. sz. a.) A meghatalmazott nevének csupán a keresztnévvel való aláírása nem elégséges. C.: A másodbirósági ítéletnek megváltoztatása mellett másodrendű alperesre nézve az elsöbirósági ítéletet kellett helybenhagyni, mert a Vt. 21. §-a szerint a váltóelfogadási nyilatkozatnak az elfogadó által aláírva, vagy az elfogadó nevének vagy czégének a váltó előlapjára kell írva lenni, és a Vt. 105. §-ában szabályozott váltójogi felelősséget is csak az állítólagos meghatalmazott aláírása, vagyis nevének a váltónyilatkozat alá jegyzése állapítja meg, ily aláírásnak azonban a váltón előforduló „M. H.", mely alperesnek éppen vezetéknevét neem foglalja magában, nem tekinthető, amiért is az alperes H. M. ellenében váltói kötelezettséget meg nem állapit. (1887 decz. 16. 973.) Sem sajátkezüleg, sem meghatalmazásból vezetett aláírás utólagos jóváhagyása nem szül váltókötelezettséget. C.: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A váltóra sem sajátkezüleg, sem meghatalmazásból vezetett névaláírás utólagos jóváhagyás folytán sem szül váltókötelezettséget; mert a váltókötelezettség annak elvállalására irányuló írásbeli nyilatkozatot feltételez, melyet az idegen kéz által a váltóra vezetett névaláírásnak utólagos jóváhagyása, illetve a későbben tett szóbeli kijelentés nem pótolhat. Az alperesnek marasztalását tehát nem lehetett volna a neki megítélt eskü szövegébe felvett utólagos jóváhagyás bizonyításától feltételezni; minthogy azonban alperes az eskünek erre a nem döntő körülményre történt kiterjesztése miatt nem felebbezett: a másodbiróság Ítéletét a benne felhozott egyéb megfelelő indokok alapján helyben kellett hagyni. (1898 máj. 12. 378.) C: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. (1908 febr. 25. 1242/907. sz.)