Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

644 Váltótörvény 104—105. §. Ha az alperes által megújított perben a felperes beismeri, hogy az alperes nem sajátkezüleg irta alá a váltót, hanem azt más által megbízás utján irattá alá, akkor ezt az ujabbi állítását a felperes köteles bizonyítani és az e részben megnevezett tanúinak kihallgatása csak abban az esetben rendelendő el, ha megnevezi egyúttal azt a személyt is, a ki megbízásból irta alá a váltót. (M. kir. Curia 571/1904. — 1904 szeptember 22.) A váltótörvény sem általában nem tiltja azt, hogy valamely váltónyilatkozat megbízott által vezettethessék a váltóra, sem az iránt nem tartalmaz korlátozó intézkedést, hogy az aláírásra megbízott a váltó alapján jogosított fél ne lehetne. (Curia 1896 október 1-én 1106/1896. sz. a.) A V- T. nem tartalmaz oly intézkedést, mely szerint a meghatalmazott által történt aláírásnak hatálya attól feltételeztetnék, hogy a meghatalmazási viszony s a meghatalmazott neve is a váltóra vezetendő volna; ily rendelkezés hiányában pedig oly névaláírásnak, mely egy harmadik személy által, de az illetőnek megbízása folytán vezettetik a váltóra, a sajátkezű névaláírással egyenlő hatály tulajdonitható. A V. T. 105. §-a csak a felelősséget szabályozza, mely akkor áll elő, ha az álképviselő a váltónyilatkozatot a meghatalmazási viszony kitüntetése mellett saját nevével is aláirta; de ezen törvényszakasz azt, hogy a mbgbizott által a névaláírás csakis az ott emiitett alakban történhetik, nem rendeli. (Curia 1886 deczember 3-án 652/1886. sz. a., ugyanígy 616/84.) Érvényes a meghatalmazottnak a| váltón tett váltónyilatkozata akkor is, ha a meghatalmazott csupán meghatalmazója nevét irta és a maga meghatalmazott minőségét a váltón ki nem tüntette. (Curia 1890 október 28-án 616/1890. sz. a.) Annak jogi köre, a ki megbízást nyert arra, hogy másnak a nevét a váltóra aláírja, nem terjed ki arra is, hogy a váltó tartalmát annak tetszése szerint meghatározhassa. Az alperes neve aláírására adott megbízással tehát alperesnek a fia L. D. nem nyert jogot arra, hogy a váltót, melyre alperesnek a nevét aláirta, telepíthesse is, avagy a telepítést mással megállapíthassa. (Curia 1898 június 1-én 221/1898. sz. a.) Az a körülmény, hogy alperes mint kötelező szerződő fél, felperest mint jogosított felet és nem egy harmadik személyt bizott meg a közöttük keletkezett váltószerződés alkalmával nevének a váltóra leendő