Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

642 Váltótörvény 104—105. §. az „egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár" czég mint kibocsátó aláirásával el van látva és minthogy a váltói minőség elbírálásánál a váltó egyes kellékei csakis alakilag jönnek tekintetbe, az a kérdés, hogy a kibocsátó czéget aláirók a czégjegyzésre jogosítva vannak-e? a váltó kellékeinek megitélése szempontjából közömbös, következéskép a kibocsátói aláirás, mint a váltónak a V. T. 3. §. 5. pontjában meghatározott lényeges kelléke hiányára alapitott alperesi kifogás alaptalan. De alaptalan alpereseknek az a kifogásuk is, hogy a kereseti váltó nélkülözi jogelődjük E. J.-né elfogadói aláírását, és igy ezen váltó alapján őket, mint örökösöket, kötelesség nem terheli. Mert nem vitás, hogy a kereseti váltó előlapján olvasható „M. K. mint E. J.-né, szül. G. A. meghatalmazottja" aláirás M. Károlytól származik, ki az intézvényezettként megjelölt E. J.-nétöl váltójogi kötelezettségnek utóbbi nevében leendő elvállalására a B. alatti közjegyzői okiratban meghatalmazást nyert, és minthogy az itt emiitett váltónyilatkozatban ugy a meghatalmazási viszony, mint a meghatalmazó neve ki van tüntetve és minthogy a V. T. a meghatalmazott részéről történt aláírást más alakszerűséghez nem köti: a szóban forgó aláirás a V. T. 21. §-a szerint való érvényes elfogadói aláírásnak tekintendő. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1902 május 13-án 559/1902. sz. a.) Az olyan meghatalmazás, mely bármely feltételű kölcsönnek a meghatalmazó nevében leendő felvételére jogosítva fel a meghatalmazottat, magában foglalja a váltói kötelezettség elvállalására vonatkozó megbízást is; ha azonban a meghatalmazó szerint a kölcsön csak bizonyos ingatlanra veendő fel, a marasztalás csupán erre az ingatlanra vezetendő végrehajtás terhe alatt mondandó ki. (Curia 1892 deczember 6-án 1520/1891. sz. a.) Aki a váltó értékesítésével meg van bízva, a pénz felvétele tekintetében a váltóadós megbízottjának tekintendő akkor is, ha az a megbízott nem váltói után ruházta is át a váltót a hitelezőre. (M. kir. Curia 234/1909. — 1909 május 11.) A váltói aláírására nézve a meghatalmazást még nem bizonyítja az, hogy a váltókötelezett jelen volt nevének más által történt aláírásakor, arra különös meghatalmazás szükséges. (Curia 1894 október 3-án 1359/1893. sz. a.)