Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

638 Váltótörvény 104—105. §. pervesztest az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-a alapján a per és azzal egy tekintet alá eső felebbezési költségek megfizetésére feltétlenül kellett kötelezni. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéltének megváltoztatásával az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben, mert az a körülmény magában véve, hogy az irni nem tudó fél a toll szárát fogja az alatt, mig nevét egy harmadik személy a váltóra írja, még nem bizonyitja azt, hogy nevének a váltóra Írására az illetőt meghatalmazta. Minthogy pedig a jelen perben kihallgatott tanuk egyike sem bir közvetlen tudomással arról, hogy alperes felperest a váltónak aláírására meghatalmazta volna, sem a tanuk oly határozott kijelentést alperes részéről nem bizonyítottak, melyből e megbízás ténye megállapítható volna, tekintve, hogy alperes az ez irányban kínált föesküt elfogadta, az elsöbiróság ezt az esküt a váltóeljárás 26. §-a értelmében helyesen ítélte meg alperesnek. Ennélfogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsöbiróság Ítélete az itt felhozott s a benne foglalt és ezekkel ellentétben nem álló egyéb indokoknál fogva hagyatott helyben. Az eskü letétele esetén felperes a felebbezés költségét a perrendtartás 251. §-a alapján köteles alperesnek megtéríteni. (1902 márczius 11-én 1143/1901., 1134/1901., 184/1899., 1407/1901. és 1086/903. sz. a. Állandó gyakorlat.) A mástól ironnal előirt névnek utánvonalozása vagy az aláírásnál kezöknek más által történt vezetésével eszközölt névaláírás váltóilag kötelez. A m. kir. Curia: Minthogy a fennforgó esetben a peresített kereseti váltó nem kézjegygyei, hanem a váltótörvény 21. §-ának megfelelő elfogadói, jól olvasható névaláírással van ellátva, a mely aláírást az alperes a kihallgatott W. Simon és F. Jenő tanuknak egybehangzó és határozott vallomása szerint akként tette, hogy megbízása folytán W. Simon tanú az alperesnek kezét megfogva, vezette az alperes kezében volt tollal és tanú kézvezetésével irta az alperes az egész „özv. S. Ferenczné" nevet; minthogy ezek szerint a fennforgó esetben az alperes a váltóra nyilván nem keresztvonást, hanem megbízott utján aláírást tett, illetve vállalt váltói kötelezettséget, az írástudatlanok pedig váltói kötelezést vállalhatnak, akár ugy, hogy egyszerűen csak nevüket Íratják meghatalmazottal a váltóra, akár ugy, hogy a mástól irónnal előirt nevüket utánvonalazzák, akár pedig ugy, hogy az aláírásnál kezüket mással vezettetik; minthogy végül az a körülmény, hogy az alperes aláírásának tételénél meghatalmazottként eljárt W. Simon az aláírást a meghatal-