Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 104—105. §. 637 utasítandó vissza a kereset. (Curia 1897 február 16-án 981/1896. sz. a. Hasonló 995/86.) Ha az elfogadó a váltóra keresztvonását tette, a kereset hivatal­ból vissza nem utasítható, hanem tárgyalás tűzendő annak megállapít tása végett, hogy a V. T. 104- §-ának esete fenforog-e?* (Curia 1893 márczius 14-én 1820/1892. sz. a.) Az a körülmény magában véve, hogy az irni nem tudó fél a toll szárát fogja az alatt, míg nevét egy harmadik személy a váltóra írja, még nem bizonyítja azt, hogy nevének a váltóra írására az illetőt meg­hatalmazta. A kir. törvényszék: Minthogy alperes azt, hogy a kereseti váltót mint elfogadó aláirta, tagadta, a kihallgatott tanuk vallomá­sával bizonyított azon bíróságon kívüli beismerése alperesnek, hogy akkor, midőn felperes az ö nevét a váltóra irta, a toll szárát fogta, alperes váltókötelezettségének megállapítására egymagában nem elegendő, mert ezen körülményből az aláírásra adott megbízásra következtetni nem lehet s igy az, hogy felperes alperes nevét a vál­tónyilatkozat tételére nyert megbízás vagy valamely megállapodásra alapítva irta volna, erre vonatkozólag felperes által kinált és alperes által elfogadott föesküt alperesnek megítélni s a perdöntést ezen eskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A kir. ítélőtábla: B. M. kifogástalan tanú vallomása szerint az alperes neve a tanú jelenlétében akként vezettetett a kereseti vál­tóra, hogy az e végett megbízott felperes az irni nem tudó alperes­nek a tollszárat tartó kezét vezette, S. E., K. A. és A. L. szintén ki­fogástalan tanuknak egyező vallomása szerint pedig az alperes ezek előtt a tanuk előtt beismerte, hogy nevét beleegyezésével a B. M. által bizonyított módon felperes vezette a kereseti váltóra. Ezek­nek a tanuknak az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-a értelmében mér­legelt vallomásaival a kir. ítélőtábla bizonyítottnak veszi, hogy az alperes a kereseti összeg erejéig nevének a váltóra az említett mó­don teljesített vezetésével váltójogi kötelezettséget vállalt. Minthogy pedig a váltójogi kötelezettség a bizonyított módon érvényesen vállalható, az alperest a váltótörvény 3., 21., 23. és 10. §-ai értelmében a kereseti összeg és járulékainak és mint teljesen * A Curia ezen határozata felel meg a törvény szellemének, hely­telen felfogásból indult tehát ki az előbbi határozat, mert a kereszt­jegygyei tett, kibocsátói aláírás is alakilag meg van a váltón.

Next

/
Thumbnails
Contents