Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

612 Váltótörvény 102. §. pes időközben más helyre költözött, mit sem változtatott az óvatoló személynek a v. t. 43. §-án alapuló ama kötelezettségén, hogy a váltót a telep helyén mutassa be. (M. kir. Curia 1689/1903. — 1904 október 4.) A V. T. 102. §-ában említett üzlethelyiség' alatt nyilván azon helyiséget lehet és kell érteni, hol az illetőnek az üzletek lebonyolitá sára szükséges segédeszközei, milyenek a kereskedői könyvek, levelezés, pénztár stb. vannak elhelyezve, de az üzlethelyiség alatt nem érthető az illető iparosnak műhelye, vagy korcsma- vagy egyéb helyisége akkor, ha üzleti irodáját másutt tartja, vagy ha ilyent egyáltalán nem is tart; tekintve, hogy N. A. tanú vallomásából kitetszőleg K. M. és N. A. vendéglői és szállodai helyiségét mintegy féléven át N. A. bérlőjétől csak albérletben birta, s hogy ezen birlalás is a tulajdonos tudta és beleegyezése nélkül történt, s a mint N. A.-nak tudomására jutott, ez az elsőrendű alperest a bérletből bíróilag kimozdította, tekintve, hogy KM. bejegyzett kereskedő vagy iparos nem volt, irni sem tudott s igy üzleti irodát sem tarthatott, vagy legalább is nem tartott olyat, a melyből arra lehetne következtetni, hogy neki a váltó lejárata idején olyan üzleti helyisége lett volna, a milyet a V. T. 102. §-a megkíván, de ha még lett volna is, a mennyiben alperes vendéglői minősége vagy üzlethelyisége a váltón jelezve nem volt, sőt a felperes tagadásával szemben az sincs bizonyítva, hogy alperes üzletének létezéséről a felperes tudomással birt volna, ily körülmények közt pedig a fent hivatkozott §. szerint a váltó fizetés véget ti bemutatásának, nem fizetés esetén pedig az óvás felvételének az elfogadó lakásán kell történnie, mely alatt, ha a váltóban megjelöltetett, ezt, ha pedig ilyen megnevezve nincs, az óvatoló személy előtt egyébként ismeretes helyiséget kell érteni; mindezekből kétségtelen, hogy az óvatoló kir. közjegyző a V. T. 102. §-ának megfelelően járt el akkor, a midőn a kereseti váltót K. M.-nak az előtte ismeretes lakásán kívánta fizetés végett bemutatni s minthogy ő lakásán nem találta, az ott lévő K. M.-nétól való tudakozódás és annak azon értesítése után, hogy „K. M. nincs otthon:" a váltóra fizetés nem teljesittetvén, az óvást nyomban fel is vette . . . annyival inkább, mert alperesek felebbezésükben önmaguk beismerik, hogy az elsőrendű alperes által bérben bírt szállodai vendéglőben külön irodahelyiség nem volt, ebből a beismerésből pedig az következik, hogy alperesek a V. T. 102. §-ában meghatározott üzleti helyiséggel nem bírtak s igy alpereseknek az óvásnak ez iránybani szabálytalanságára alapított kifogását az alsóbiróságok helyesen mellőzték. (Curia 1902 február 20-án 909/1901. sz. a.)