Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

608 Váltótörvény 100—101. §. 100—101. §. Arra, hogy a váltótörvény 101. §. első bekezdése értelmében felperesnek eredetben az óvás ki nem adatott, döntő suly nem helyezhető, mert ahhoz, hogy az óvás eredetben a félnek ki nem adatik, a törvény semmiféle jogkövetkezményt nem füz; a fél részére kiadandó eredeti kiadmányának hiánya tehát magának az óvásfelvétel tényének érvényességét nem érinti. Nem volt figyelembe vehető alperesnek az a kifogása, hogy a keresethez B) alatt csatolt óvás a váltótörvény 99. §. 6-ik pontja rendeletének ellenére az óvatoló személy aláírásával ellátva nem lévén és az óváskönyvböl kivett, bár hitelesített óvásmásolat a 101. §. értelmében a váltóbirtokosnak vagy meghatalmazottjának eredetben kiadandó óvás hiányát nem pótolhatván, a visszkeresetnek a váltótörvény 41. §. 2-ik pontjában megállapított egyik előfeltétele, a szabályszerű óvás hiányzik. Az magának a felperesnek előadásából megállapítható, hogy részére a 101. §. első bekezdésében érintett óvás eredetben ki nem adatott és hogy a B) alatti óvás a 101-ik szakasz 2-ik bekezdése értelmében a gyöngyösi kir. járásbíróságnál vezetett óváskönyvbe foglalt és az óvatoló személy aláírásával ellátott megfelelő óváslevélnek hiteles másolati kiadmánya. Kérdés tehát, hogy ez utóbbi az előbbi hiányát pótolja-e? E kérdés igenlő értelemben volt megoldandó, mert nem vitás, hogy a B) alatti kiadmány és óváskönyvbe foglalt és a 101. §. rendelkezéseinek figyelembe vételével szintén eredetinek tekintendő óváslevélnek hü másolata, s különben az nem is vitás, hogy az óvatolási jogcselekvény egy általán ugy ment végbe, a mint az a fij alattiban tanúsítva van. Az óvás kellékének lényegét az óvás felvételének ténye képezi, a jelen esetben pedig az óváskönyvbe foglalt óváslevél az óvatoló aljegyző aláírásával és a hivatalos pecséttel el lévén látva, a 99. §-ban előirt kellékeknek megfelel s ennélfogva az mindenben a félnek kiadatni rendelt óvást pótolja. Arra, hogy a 101. §. első bekezdése értelmében felperesnek eredetiben az óvás ki nem adatott, döntő suly nem helyezhető, mert ahhoz, hogy az óvás eredetben a félnek ki nem adatik, a törvény semmiféle jogkövetkezményt nem füz; a fél részére kiadandó eredeti kiadmányának hiánya tehát magának az óvásfelvétel tényének érvényességét nem érinti. Ezekhez képest mindkét alsóbb bíróságnak ítélete megváltoztatandó és alperes a követelt tökében és járulékaiban s mint pervesztes a polgári perrendtartás 251. §-a alapján a per és felebbezési költség fizetésére kötelezendő volt. (Curia november 10-én 635/1897. sz. a.)