Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 99. §. 607 felvételét megelőző időről (1886 január 25-én) van keltezve, sem felperesnek a B. alatti óváson a keltezés idejéül kitüntetett 1886 január 26-ik napjára való hivatkozását, mint oly napra, melyen az óvás felvétele történt volna, mivel az óvásnak magában a szövegben kell a V. T. 99. §. 5-ik pontjában irt kellékeket foglalnia s igy az óvás felvételének napjául az óvás szövegében megjelölt nap fogadandó el, az óvatoló személy aláirása előtti sorban előforduló keltezési idő, mint fölösleges, figyelembe sem jöhet a törvényes idő megállapításánál. (Curia 1890 deczember 2-án és 3-án 683/1890. sz. a.) Az a vitatott körülmény, hogy az óvás az óváslevél tartalmától eltérően nem az ott kitüntetett, hanem más helyen vétetett fel, a váltóperben a közokirat hamisságának büntető uton leendő előzetes megállapítása nélkül is bizonyítható. (Curia 1897 május 4-én 1189/18Ö6. sz. a.) Közokiratot képező óváslevélnek azzal a tartalmával szemben, mely szerint az óvási jogcselekmény a váltó lejárata napján délelőtt 11 órakor foganatosíttatott, nincs kizárva a bizonyítása annak, hogy az óvás felvételének napja az óváslevélnek tévedése folytán helytelenül jelöltetett meg. (Curia 1897 deczember 7-én 825/1897. sz. a.) Két tanú vallomása, hogy az óvást felvevő közjegyző az óvás felvételének napján a telepes helyiségében nem fordult meg, nem tekintetett elegendő bizonyítéknak az óváslevél tartalmával szemben. Szolnoki tsz.: Habár alp.-ek azon kifogásbeli állítása, hogy a váltóóvást felvevő kir. közjegyző az óvás felvétele napján a telepes jászkerületi népbank és takarékpénztár üzlethelyiségében nem fordult meg, a kihallgatott két tanú előadása által igazoltatik, ezen tanúvallomások az általuk bizonyított tény mivoltánál fogva nem tekinthetők oly kifogástalan bizonyítéknak, melynél fogva a közokmányt képező váltóóvás tartalma kétségtelenül valótlannak bizonyulna, miért is az óvás tartalmát a perrendtartás 165. §-a rendeleténél fogva valónak tekinteni s ebből folyólag alp.-ek kifogását elvetni kellett. C: Helybenhagyja, mert alp.-ek által felhívott s kihallgatott tanuknak jegyzőkönyvre adott tagadólagos vallomásaival nem lehet kizártnak tekinteni annak a lehetőségét, hogy a B) a. óvás a benne megjelölt helyen és időben vétetett fel, ez oknál fogva az óvás mint közokirat tartalmának valósága a tanuknak emiitett vallomása által meg nem czáfoltatván, ez az okirat az abban foglalt jogcslekményekre nézve bizonyítéknak helyesen fogadtatott el. (1891 jul. 1. 1803/90. sz.)