Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 97—98. §. 585 los személyek teljesíthetik, az állam ügyeit ellátó kormányra csak az a kötelezettség hárul, hogy az igazságügyi szervezet keretében gondoskodjék arról, hogy legyenek oly közegek, melyek az óvások felvétele körüli teendőket ellássák. Ezen tul kötelezettsége nem terjed és igy nem tehető felelőssé azért, ha egj-es esetekben kivételes körülmények okozták azt. hogy az óvás felvételére hivatott személy azonnal rendelkezésre nem állhat és ennek következtében a váltóbirtokos visszkeresetétől elesik. (Bpesti T. 1910. okt, 18. G. 304/1910. sz.) Az a körülmény, hogy az óvatoló közjegyző a váltóbirtokos részvénytársaság igazgatóságának tagja, rá nézve az óvás felvétele tekintetében kizárási okot nem képez. A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperes azt vitatja, hogy a kereseti váltót fizetés végett H. F.-nek kellett volna bemutatni, ami meg nem történt, s hogy az óvás tartalma valótlan. Elfogadva alperesnek azt az álláspontját, hogy a fizetés végetti bemutatásnak H. F.-nél kellett történni, alperes panasza alaptalan, mert habár a váltóóvás mint közokirat ellenében a tartalom hamisságának bebizonyítása az 1868. évi LIV. törvényczikk 165. §-ához képest meg van engedve, az a panaszló körülmény, hogy az óvatoló kir. közjegyzőnek az óváslevéllel igazolt az a ténye, hogy a rendőri hivatalnál H. F. lakása után tudakozódott, a valóságnak nem felel meg, csak azon esetben volna figyelembe vehető, ha azt a kifogásoló alperes bebizonyítja, alperes azonban ezt be nem bizonyította. Minthogy tehát az óvásnak az a tartalma, hogy az óvatoló kir. közjegyző H. F. váltó elfogadó lakását kereste, de a rendőri hivatalnál tett tudakozódása daczára meg nem találta, valónak veendő, ezzel pedig nevezett ellenében az óvási cselekmény a váltótörvény 99. §-a értelmében szabályszerűen befejezettnek tekintendő, amennyiben alperesnek az az állítása, hogy az óvatoló kir. közjegyző H. F. lakását tudta és igy szükségtelen volt a rendőri hivatalnál való tudakozódása, bebizonyítást nem nyert, következésképp nincs alapja ama panasznak, hogy a váltó fizetés végett H. F. elfogadónak be nem mutattatott. Az pedig, hogy a kir. közjegyző a közjegyzői törvény 42. §. a) és 5. pontjai értelmében el nem járhatott, szintén alaptalan, mert a