Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 93. §. 563 Ha a váltóhitelező a neki kitöltetlenül átadott váltó-blaiiquettát tévesen töltötte ki s azután azt kijavította, a váltó ezen aggályos alakjával szemben maga tartozik az adós kifogásaival szemben bizonyitani azt, hogy az utólagos változtatás vagy előbb történt, mielőtt a kötelezett a váltót aláirta s hogy ez ebből folyóan, a váltó jelenlegi tartalma szerint felelős, vagy pedig azt, hogy a kötelezett az utólagos kiigazításba beleegyezett. (Curia 1892 márczius 17-én 1009/1891. sz. a.) Hasonló: 639/98. A váltó valamely lényeges kellékének megváltoztatása vagy egy kitörölt kellék pótlása, a mennyiben érdekelt hozzá nem járult, jogtalan kitöltést képez. A kereseti váltónak a 6489/1897. sz. a. perelt váltóval való ugyanazonossága az elsőbiróságok vonatkozó indokai szerint, kétségtelen lévén, tekintve, hogy a váltómásolat tartalmából kitetszőleg, azon a váltónak első izbeni peresitésekor alpereses H. L. intézményezett gyanánt megnevezve nem volt; tekintve, hogy felperes a tárgyalás során beismerte, hogy H. L.-nak a váltón intézvényezett megjelölését ő maga törölte ki, tehát megsemmisítette; tekintve, hogy a váltón kitörölt valamely tartalom nem létezőnek tekintendő, mely helyett uj tartalom csak az érdekelt kötelezett beleegyezésével juthat a váltóba; tekintve, hogy felperes beismerte, hogy alperest utólagosan ő irta be ismét intézvényezettnek, de az, hogy ehhez alperes hozzájárult volna, nem bizonyította; ez okból alperesre nézve aláírása alapján annak elfogadói minősége s ebből folyó fizetési kötelezettsége meg nem állapitható. (Curia 1898 október 20-án 836/1898. sz. a.) V. ö.: 258/89; 958/83. A váltólejáratban észlelt kiigazítással szemben a váltóbirtokosnak kötelessége a kiigazított lejárat megállapodásszerüségét bizonyitani. A kir. ítélőtábla: Az elsöbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével el kellett utasítani azért, mert a kereseti váltó lejáratánál észlelhető vakarás és igy a váltó aggályos külalakja támogatja alpereseknek azt az állítását, hogy a kereseti váltó lejárati határnapja csak utólag lett 1896. évi május hó 29-ik napjára kiigazítva, mert a kereseti váltónak eme aggályos külalakjával szemben felperes tartozott volna bizonyitani azt az állítását, hogy a kereseti váltó eredetileg is 1896. évi május hó 29-ik napra vagy legalább oly lejárattal volt kitöltve, a mely lejárati határnapra való tekintettel a keresethez csatolt óvás kellő időben felvettnek mutatkoznék, és mert felperes azt bizonyitani meg sem kísérletté: mert a váltótörvény 82. §-ának második bekezdésében felállított vélelemmel 36*