Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

550 Váltótörvény 93. §. Debreczeni T.: Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért: mert K. S.-nek a felp. nevében a jelen per meginditásához való jogosultságát felp. kellően igazolta; továbbá mert alp.-ek azon kifogásukkal, hogy a lejáratnál a „két hónap múlva" után beszúrt „kelettől" szó a váltó átadása után tudtuk és beleegyezésük nélkül Íratott be a váltóba, nem a váltó már kitöltött tartalmának megváltoztajtását, tehát a váltó meghamisítását, hanem csak azt állították, hogy a váltók hiányosan voltak ellátva lejárattal az átadáskor és hogy ez a lényeges kellék utólag az ö beleegyezésük nélkül pótoltatott. Ez a kifogás azonban még akkor volt volna figyelembe vehető, ha azt alp.-ek bebizonyítják, mert alp.-ek azt nem állították, hogy a váltókat valamely olyan megállapodás mellett irták alá és adták át felp.-nek, amelyek megállapodás a lejárat hiányának ekként való pótlását kizárta volna. Már pedig ilyen megállapodás hiányában a váltótörvény 93. §-a szerint, a váltóbirtokos arra is feljogosítottnak tekintendő, hogyha a váltóra a lejárat ideje kellően kitöltve nincsen, annak hiányát tetszése szerint pótolja. Egyébiránt az alp. érintett kifogása tárgytalan is, mert alp.-ek sem a kereset idöelöttiségét, sem a váltókereseti, illetve visszkereseti igény elévülését nem vitatták, enélkül pedig a lejárat jogellenes kitöltésének az ö kötelezettségükre kihatása egyáltalán nincs; mert D. K. a váltókat csupán azért nyilvánította hamisaknak, mert ö azokat alá nem irta. Ezen alapon azonban az ö váltónyilatkozatának valódiságát határozottan megtagadottnak venni nem lehetett, mert a váltótörvény 145. §. szerint a meghatalmazott által történt aláírásának is váltójogi hatálya van, és így az az állított körülmény, hogy D. K. alp. a váltónyilatkozatot maga alá nem irta, az aláírás valódiságát még ki nem zárja. C.: A kir. Tábla Ítéletét, mellőzve azt az indokát, hogy alp. nek a lejárat meghamisítására vonatkozó kifogása tárgytalan volna, — felhozott és felhívott indokaiból helybenhagyja. (1907 ápr. 10. 640/906. sz.) A váltólejárat gyanánt a felperes könyveibe bevezetett nap még nem bizonyít megállapodást. Nem lehetett figyelembe venni alperesnek azt a kifogását, hogy felperes a kereseti váltót megállapodás-ellenesen töltötte ki, mert a mennyiben alperes a kérdéses váltót a lejárati határidő kitöltése nélkül adta át felperesnek, ezáltal felperes a V. T. 93. §-a szerint a lejárat határidejének tetszés szerinti kitöltésére feljogosítottnak tekintendő. Felperesnek a hivatkozott törvényszakasz rendelkezésén alapuló eme jogát nem teszi hatálytalanná az a körülmény, hogy alperes a váltóval együtt 1889. évi október 25-éig terjedő három