Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

536 Váltótörvény 92. §. Az ügygondnok a váltó követelésének birói kézhez fizetését követelheti. Miskolczi tsz.: Alperesek azon kifogása, hogy miután a sommás váltókereset sem fizetésre, sem biztositásra, de ezek helyettt a kereseti váltótökének s járulékainak foglaltatok javára birói letétbe helyezésére volt intézve, mi a váltóeljárás szabályai szerint nem kérhető, s miután az egyszersmind visszkereset is, és mégis nem czimezték egyszersmind visszkeresetnek is, a sommás váltókereset hivatalból visszautasítandó lett volna, nem volt figyelembe vehető. Mert a kereset tartalma, s annak a keresethez csatolt okiratokra való hivatkozásai kétségtelenné teszik, miszerint a kereset a váltóeljárást szabályozó igazságügyi miniszteri rendelet 35. §. 1. pontjának megfelelően fizetésre volt irányozva, s az összegnek és járulékainak birói letétbe helyezése csakis felperesnek birói kinevezésen alapuló ügygondnoki minőségéből kifolyólag, s tekintettel az 1881. évi LX. törvényczikk 125. §-a rendelkezésére kéretett, ezen körülménynél fogva pedig az, hogy a fizetésnek saját kezéhez kérése s azután általa birói letétbe helyezése helyett az ügygondnok az eljárás egyszerüsitése czéljából a birói kézhez való fizetést kérte, miután a váltótörvénynyel és eljárással ellentétben s alperesekre joghátránynyal egybekötve nincsen, nem is szolgálhat törvényes indokul arra, hogy felperes keresetével elutasittassék. Mert továbbá tekintettel arra, a váltótörvénynek a fizetési visskeresetekröl intézkedő IX. fejezete magát a visszkereseti jogot és annak feltételeit, de nem annak kereset utáni érvényesitése módozatait állapitja meg, a váltóeljárást szabályozó igazságügyi miniszteri rendeletnek a kereset kellékeit szabályozó 11. §-a pedig azt, hogy a váltókereset egyszersmind visszkeresetnek is czimeztessék, nem rendeli; s igy alpereseknek ide vonatkozó kifogásai is mellőzendők voltak és pedig annál inkább, mert a kereset, annak béltartalma szerint kifejezetten visszkereseti jog érvényesitésére volt irányozva. Nem volt továbbá figyelembe vehető alpereseknek ama kifogása sem, hogy miután a kereseti váltók M. G. és E. M. végrehajtók javára H. L. ellen csak biztositási végrehajtás utján foglaltattak le, a kielégitési végrehajtás foganatosítása előtt, a biróság nem volt jogosítva a váltókat perelés végett ügygondnoknak kiadni s igy azon váltók a kielégitési végrehajtás előtt perelhetők nem voltak. Nem volt pedig ezen kifogás figyelembe vehető azért, mert ellentétben a kifogásokkal a dolog természeténél fogva s az 1881: LX. t.-cz. 233. §-ában foglalt intézkedésekből vont analógia szerint is a foglaltatóknak s ezek kérelmére a bíróságnak jogában és kötelességében áll