Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 41. §. 211 u váltó kiegyenlítettnek a váltóbirtokosnak eladott ingatlannal, ha az adásvevési szerződési színleges és általa tulajdonképen a törvény által tiltott zálogszerződés jött létre. (Curia 1909. február 16. 832/908. v. sz. a IV. p. t.) Ad. I. A váltóadós csak a váltó törvényszerű tulajdonosának tartozván fizetni, ebből következőleg a váltónak csak ilyen, már a váltó, illetőleg az óvás tartalma álLal is igazolt birtokos részére felvett óvás szolgálhat alapul a váltói jogok ientartására. C. 1803 márcziius 7. 294/92. sz. Az óváslevél tartalmával szemben lehet bizonyítani, hogy az óvás nem délelőtt, banem délután vétetett fel. (M. kir. Curia 4b7/909. — 1909 szeptember 14.) Hasonló 825/97. A váltóbirtokos a váltótörvény 92. §-a értelmében a neki kitöltetlenül adott váltót tetszés szerint való lejárattal elláthatja, amennyiben a lejárat tekintetében felek közt eltérő megállapodás nincs. Az a tény, hogy felp. a váltót 1902 április 15-én tekintette lejártnak, a váltótörvény id. rendelkezése értelmében vélelmet alkot peres feleknek ama akarta mellett, hogy a lejáratot e napra kívánták tenni. Felp. tehát e váltót későbbi (1905. február 1.) lejárattal csak az esetben láthatta volna el, ha ahhoz alp. is kifejezetten hozzájárult volna, ezt a hozzájárulást azonban felp. tanúval bizonyítani nem tudta. A létrejött megállapodással ezek szerint ellenkezik felp. ama ténye, hogy a váltót 1905 február 1. lejárattal látta el. Tekintve pedig, hogy az irányadó 1. ./. a. lejárathoz képest íelp. alp. ellen legkésőbb 1902 április 15-től számított második köznapon kellett volna az óvást felvétetni, a csak 1905 február 4-én felvett óvás a visszkereseti jog fentartására nem alkalmas (váltótörvény 41. §.). (C. 1907 márcz. 14. 93/906. sz.) 620. Ha a váltóbirtokos a vele létrejött megállapodás ellenére a váltót rövidebb lejárattal látja el, az ezen időben felvett óvás a váltóból eredő jogok fentartására a forgató ellen nem alkalmas. Az elfogadónak, kivel szemben a sommás végzés jogerőre emelkedett vallomása, amelv nem is foglal magában oly ténybeli adatot, mely perújítás esetén az ő elfogadói kötelezettségét megszüntethetné vagy annak mérvét csökkenthetné, aggály alá nem esik, s póteskü által kiegészíthető részbizonyitékot képez. (Curia 1904 juniu3 9. 1508/903. sz. a.) Az óvás elengedhető, tehát nem lényeges kellék. C: Az óvás hiánya hivatalból figyelembe nem vehető, mert 14*