Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 36. §. 185 örökös, ki a váltót az örökhagyóért beváltotta s azt magára forgatta, örököstársai ellen váltókereseti joggal nem bir, mert a kifizetés folytán a váltó czélját érte. (Curia 20/1885. sz. a.) A kibocsátó magához váltván azt a váltót, melynek alapján az ő jogelődje, kinek ő örököse, mint elfogadó, kötelezettségben van, örököstársaitól ezen váltó alapján az egész váltóösszeget nem, hanem csupán az őt is terhelő rész levonása után fenmaradót követelheti, a V. T. 92. §-a értelmében ezt a kifogást jogában állván örököstársainak ellene érvényesiteni. (Curia 1898 szeptember 29-én 654/1898. és 442/1892. szám alatt.) A váltóelfogadó örökhagyó egyik örököse magához váltván saját kibocsátói kötelezettsége alapján a váltót, a többi örököstől jogosan követelhet fizetést, mert annak a kérdésnek elbírálása, hogy mint egyik örökös ő is felelős, vagyis az örökösödési igények elbírálásába nem tartozik a váltóper keretébe. (Curia 1898 május 12-én 279/1898. sz. a.) Felperes az eredeti kibocsátó forgatmánya nélkül nincs legitimálva, ha a váltó tartalmából nyilvánvalóan kitűnik, hogy a váltó eredeti kibocsátójára a váltó később intézvényeztetett, a mennyiben az „und Herrn J. Freund" kitétel később beszurtnak jelentkezik. (Curia 1897 június 11-én 328/1897. sz. a.) Az egyik kibocsátó forgatmánya alapján a váltóbirtokos igazolva nincs, ha a váltóban a szöveg alatt az intézvényezett aláírásán kivül még két személy aláírása kibocsátói névaláírásnak tekintendő, és ha a rendelvényes e szavakkal „rendeletemre saját magamnak" jelöltetett meg, a mely esetben a rendelvényes határozatlan. (Curia 1900 október 24-én 731/1900. sz. a.) • A váltóilag nem igazolt váltóbirtokos alperes kifogása folytán sikeresen hivatkozhatik az utolsó forgatmányos utáni köztörvényi jogutódlására. A m. kir. Curia: Néhai H. J., kinek hagyatéka részére a felperesként fellépett M. A. a hagyatéki követelések behajtására gondnokul kirendeltetett, annak a válaszban foglalt előadása szerint a váltót beváltván a saját hátiratát a váltótörvény 55. §-a értelmében kitörülhetíe és az 51. §. alapján a további forgatótól, kibocsátótól és az elfogadótól a váltótőkét és megítélt járulékait jogosan követelheti, és mert eszerint a másodbiróság az itt — egyébként pedig az általa felhozott megfelelő indokoknál fogva alpereseket a fizetésre helyesen kötelezte, stb. (1900 május 22-én 244— 1900. sz. a.)