Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)
186 Váltótörvény 36. §. Ha felperes alapkeresetében nem köztörvényi legitimátió, vagyis nem a váltók eredeti birtokosa utáni öröklés joga alapján, hanem az állitólag általa saját rendeletre kiállitott váltókból eredő váltói joga alapján kérte az alpereseket fizetésre kötelezni, az ujitott per folyamán sem vitathatja sikeresen azt, hogy ő, mint az elhalt váltótulajdonos örököse, köztörvényileg is legitimálva van. A m. kir. Curia: Alperesek a kereseti váltókra vonatkozóan egyrészt azzal a kifogással éltek, hogy a felperes azokon váltótulajdonosként legitimálva nincs, másrészt pedig, hogy ezek a váltók már hatályukat vesztették és igy felperesnek nem állott jogában az azokon hiányzó keletet később, majdnem 30 év multával kitölteni. A per adatai pedig kétségtelen bizonyitékát adják annak, hogy a kereseti váltók a még 1866 november 6-án elhalálozott Stella Tamás hagyatéki vagyonához tartoznak, s hogy eszerint felperes ezeken a váltókon váltójogilag legitimálva nincs. Ugyanis felperes beismeri, hogy a 3. sz. a levél az ő megbizása folytán Íratott dr. Layer Ágostonhoz, a kereseti váltók kiadása és átküldése iránt, ebben a levélben pedig a kereseti váltókra vonatkozóan is elismertetik azoknak a néhai Stella Tamás hagyatékához tartozandósága, habár a levél utolsó előtti bekezdésében az is hangozta tik, hogy e váltókon maga a felperes fordul elő mint kibocsátó. Az ezen levél után a kereseti váltók átvétele tárgyában a felperes megbízottja által kiállitott •/. a. nyilatkozatban azonban a kereseti váltóknak a fenti hagyatékhoz tartozandósága ép oly feltétlenül ismertetik el, mint a felperes által a B. F. és B. G. a. csatolt utasításokban, a melyek szerint felp. és örökös társai felperes perbeli képviselőjét, a kereseti váltókon alapuló követelésnek, kifejezetten mint néhai Stella Tamás hagyatéki követelésének érvényesítésére utasítják. De különben felperes a jelen per folyamán is elismerte, hogy a kereseti váltók értékével elhalt hasonnevű atyja néhai Stella Tamás hagyatéka károsodott, és hogy ő ezért tekinti az azokon alapuló követelést a hagyatékhoz tartozónak és ezért kívánja abban örököstársait is egyenlő arányban részesíteni. Ezek szerint pedig, figyelemmel még arra a körülményre, hogy a kereseti váltókon látható kibocsátói aláírásnak, a felperesnek a csatolt meghatalmazáson levő kétségbe nem vont aláírásával, valamint az elhalt Stella Tamásnak az /. a. szerződésen előforduló, valódinak elismert aláírásával történt összehasonlításából is megállapítható, miszerint a kereseti váltókra vezetett kibocsátói aláírás nem felperestől, hanem annak még 1866 november 6-án elhalt hasonnevű atyjától származik: mindezekből kétségtelen, hogy felperes kereshetőségi jogát, magukból a kereseti váltókból, váltójogi legitimatio hiányában nem származtathatja. (Minthogy pedig felperes az 1894. 33,305. sz. alapkeresetében az állitólag önmaga által saját ren-