Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 30. §. 157 fizetésre vagy biztosításra irányuló keresetnek képezik-e tárgyát, különbséget nem akart tenni, ez kitűnik a végrehajtási törvény 224. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy a kifogások beadása esetén a biztositási végrehajtást minden megkülönböztetés nélkül, s még akkor is elrendelendőnek mondja ki, ha a biztositási visszkeresetet nem a váltónak jogszerű birtokosa, hanem csak a puszta óvás által igazolt előző inditotta. (1876: XXVII. t.-cz. 2G. §-a első és 29. §-a negyedik bekezdése): következik ebből, hogy a váltótörvény VII. fejezetében szabályozott biztositási visszkereset megindítása esetén, a kereset beadásával egyidejűleg, vagy a kereset beadása után veszély alapján kérelmezett előzetes biztositási végrehajtás elrendelése, a végrehajtási törvény 223. §-a szempontjából sem tekinthető elvileg kizártnak; nem pedig azért, mert a váltókötelezettség, hogy a váltótörvény 25—29. §-ai esetében a követelés lejárata előtt biztosítást adni tartoznak, szintén a váltóra vezetett nyilatkozataikból folyik, s a biztosítás módját illetőleg, ha csak a felek más megállapodásra nem léptek, készpénzbeli igényt állapit meg. (Váltótörvény 25. §-a 2-ik bekezdés); mert a végrehajtás elrendelése szempontjából az a körülmény, hogy az minthogy mindegyik esetben ugyanazon kényszereszközök és eljárás alkalmazandók, különbséget nem tesz; mert a végrehajtási törvény 223. §-a nem lejárt váltón alapul, hanem váltón lejárt követelésről tesz említést; az a követelés pedig, mely a váltótörvény 25. és 29. §-ai által megállapított biztositási igényből folyik, az óvás felvétele által szintén lejárttá válik, s a fizetésre irányuló valtókeresetek esetében is, a követelés lejáratát nem mindig maga a váltó, hanem látra, bemutatóra, lát után bizonyos időre szóló váltóknál s a mennyiben a bemutatást a váltó intézvényezettje magán a váltón el nem ismerte, a vonatkozóan felveendő váltóóvás, mint közokirat bizonyítja s a birói gyakorlat szerint az ilyen lejárt váltókövetelésre — jóllehet a követelés lejárt voltát nem egymagában véve a kötelezett nyilatkozatát tartalmazó váltólevél, hanem az azzal kapcsolatos óvás igazolja — az egyéb feltételek kimutatása mellett, az előleges biztositási végrehajtás a végrehajtási törvény 223. §-a alapján mindig elrendeltetik. (1899 jan. 4. 3772. sz.) VIII. A váltókötelezettség teljesítése. 1. Fizetési határnap. 30. §. A váltóban meghatározott lejárati időt a felek cgyezményileg Táltójogi hatálylyal meg nem hosszabbittatván, a hátirt prolongatio birói figyelembe nem vehető. (Curia 1882 május 17-én 72. sz". a.) Másodrendű alperesnek a váltón alapuló fizetési kötelezettségét