Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

146 Váltótörvény 24. §. elfogadója ellen fentartsa, tartozott volna a kereseti váltót a másik telepesnél lejáratkor óvatolni, esetleg, ha a váltó lejáratkor a másik telepes, t. i. az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár volt a váltó birtokában, ennek kellett volna felperes ellen az óvást felvétetni. Jelen esetben ezek egyike sem történt meg, minek folytán felperes váltókereseti jogát alperes ellen elvesztette. A m. kir. Curia: Helybenhagyja. (1893 január 31-én 469— 1892. sz. a.) Az ilyen kifejezéssel „Falls bei N. N." megjelölt második fizetési hely nem tekinthető második telepnek, hanem szükségbeli utalványozottnak, a kinél a váltó az elfogadó elleni váltókereset fentartására meg nem óvatolandó (V. T. 61. §.). (Curia 1897 november 3-án 1326— 1896. sz. a.) Az a körülmény, hogy a váltón a telepitési szöveg a váltó többi irott szövegétől eltérően bélyegzővel van lenyomva, nem állapithat meg vélelmet arra nézve, hogy a telepités a váltóra utólag lett reávezetve. A m. kir. Curia: A II. rendű alperesnek a váltó utólagos jogllenes telepitésére alapitott kifogásával szemben a felperes tagadván az utólagos telepítést, azt állította, hogy a kereseti váltó annak jelenlegi tartalmának megfelelően, a telepitési szöveggel kitöltve került annak leszámítolásánál a váltót leszámitoló nyitrai hitelbanknak birtokába, a kitől a felperes a váltót, mint előző forgató, a lejárat és óvás felvétele után beváltotta. Ezek szerint, miután az a körülmény, hogy a váltón a telepitési szöveg a váltó többi irott szövegétől eltérően bélyegzővel van lenyomva, nem állapithat meg vélelmet arra nézve, hogy a telepités a váltóra utólag lett reávezetve, az alperesnek képezte perbeli feladatát bebizonyítani azt, hogy a váltónak a nyitrai hitelbanknál történt leszámítolása alkalmával, a telepités a váltóra nem volt reávezetve, mert csak ennek bebizonyítása esetében terhelhetné a felperest annak bebizonyítása, hogy a telepítésnek utólagosan a váltóra vezetése a váltókötelezetteknek hozzájárulásával történt s mert a mennyiben a váltó annak a nyitrai hitelbanknál történt leszámítolásánál a telepitési szöveggel el volt látva, az alperes, mint kibocsátó, azt a kifogást, hogy a telepités az ő beleegyezése nélkül vezettetett a váltóra, csak ugy érvényesíthetné sikerrel, ha azt is bebizonyította volna, hogy a váltót, mint kibocsátó, teljesen kitöltve irván alá, az a telepitési szöveggel jogellenesen meg lett hamisítva, stb. (1901 márczius 22-én 1477/1900., 339/1902. és 130/1899. sz. a.)