Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

136 Váltótörvény 24. §. alperes aláírása előtt, vagy az ő beleegyezésével történt. (Curia 1898 április 15-én 298/189S. sz. a.) A kereseti váltó, a rajta látható telephely törlése folytán, alakilag aggályosnak jelentkezvén, felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a szentesi fizetéshely nem utólag íratott a váltóra és a törült budapesti telephely nem jogellenesen töröltetett a váltóról. Felperes azonban ezt a per folyamán nem1 bizonyítván, a felebbezésben felajánlt bizonyítás pedig mint elkésett figyelembe vehető nem lévén, valónak volt tekintendő alperesnek azon kifogása, hogy az eredeti telephely jogellenesen meglett váltóztatva; ahoz képest az eredeti telephely folytán, az óvás Budapesten az Egyesült budapesti fővárosi takarékpénztárnál lévén felveendő, a Szentesen felvett óvás a V. T. 43. §-a értelmében az alperes mint kibocsátó elleni váltóvisszkereset fentartására nem alkalmas és ezek szerint a váltóóvás szaibályszerütlenségére alapított alperesi kifogás alaposnak volt tekintendő. (Curia 1897 április 29-én 1316/1896., 517/1897., 202/1898. sz. a.) Ha a váltón a telepes töröltetett, a kifogással szemben felperesnek bizonyítania kell, hogy a törléssel a váltónak eredeti tartalma állitatott helyre. C: A másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: Helyesen mondotta ki az elsöbiróság ítéletének indokolásában azt, hogy a váltón kijelölt telepes törölve lévén, alperes ez irányban tett kifogásával szemben felperesnek nem elég azt tagadnia, hogy a telepítés a váltó elfogadásakor már a váltón lett volna, hanem bizonyítani tartozott volna azt, hogy a telepes kijelölése később megállapodásellenesen történt, s hogy ekként a törléssel a váltónak eredeti állíttatott helyre. Minthogy pedig felp. ezt nem bizonyította, kétségtelen, hogy felperes váltókereseti jogának fentartása végett a váltótörvény 43. §-a értelmében óvás lett volna felveendő, mert felperes a váltó hátán olvasható nyugta szerint a váltót a telepes osztrák-magyar banktól 1898 április 27-én, vagyis a váltó lejárati napján váltván magához, az óvás felvételére rendelt határidőben (váltótörvény 41. §.) már nem a telepes, hanem felperes volt a váltó birtokosa, minél fogva a váltótörvény 44. §-a utolsó bekezdésének esete nem forog fenn. Ehhez képest helyesen itélt az elsöbiróság, midőn felperest keresetével óvás hiánya miatt elutasította. (1900 február 28-án. 1344. sz.) A váltón töröltként jelentkező telepítés esetében a váltóbirtokos