Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 24. §. 121 mí-ny, hogy az alperes maga adta át a kereseti ^íltót abból a ezélból hogy azt egy előbbi váltótartozás meghosszabbítására felhasználja: az aláírások egyezésével támogatva, bizonyítékul fogadtatott el az aláirás valódiságára. (Curia 1909 augusztus 31. 398/909. v. sz. a. IV. p. t.) Azonos C. 1115/900; 170/99. és 212/98. Abból a bizonyított körülményből, hogy az alapváltó meghatározott személynél volt fizetendő, az uj váltónak telepítésére jogszerű következtetés vonható. A kir. Ítélőtábla: Megállapítható az, hogy a kereseti váltó egy a beperelt alperesek aláírásával ellátott, az ujaracli takarékpénztárnál elhelyezve volt váltónak meghosszabbítása czéljából adatott, és az előző váltók az ujaradi takarékpénztárnál voltak fizetendők; ezekből a ténykörülményekből pedig következtethető, hogy a váltó az ujaradi takarékpénztárnál fizetendő, illetve a váltónak ily értelemben történt kitöltése a kötelezett felek szándékának megfelel; és ily esetben pedig, midőn a váltón közmegegyezéssel bizonyos személy kijelöltetett, kinél a fizetés teljesítendő, a fizetés végetti bemutatás annál eszközlendő, és az óvás is az ellen veendő fel; alperesnek az a kifogása tehát, hogy a váltó óvás az ujaradi takarékpénztár részvénytársaság felperesnél, illetve felperes ellen szabályenesen vétetett volna fel, alaptalan. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1900 április 24-én 165/1900. sz. a., azonos 178., 179., 180/1900. sz. a.) Abból a bizonyított üzleti szokásból, hogy az alperes váltóit a felperes váltóbirtokos mindig magánál telepítette s az ellen a váltóadós alperes soha fel nem szólalt, okszerűen következtethető, hogy az utólagos telepítésre a felek között ily megállapodás jött létre. A kir. Ítélőtábla: B. M. alperest a sommás végzés hatályának e részbeni fentartása mellett a váltótörvény 12. §-ának rendelkezéséhez képest a kereseti tőke és járulékának megfizetésére kötelezni kellett, mert G. M. és B. A. tanuknak a S. E. T. 64. §-a értelmében mérlegelt vallomásával bizonyítva van, hogy a nevezett alperes hosszú időn át a felperes czéggel üzleti összeköttetésben állott, a mennyiben a váltóit nála leszámoltatta, hogy azok a váltók az üzleti összeköttetés egész folyama alatt utólagosan és Budapesten és a felperes czégnél fizetendőleg letelepítették és hogy B. M. az ekkép telepitett váltókat mindannyiszor kifogás és észrevétel nélkül beváltotta. A tanuk vallomását támogatja az 1889 október 23-án kelt