Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)
50 képviseleti jellegénél fogva kizárólag azokra nézve sérelmes, akik kihagyattak s kik e miatt nem emelnek panaszt, ezzel egyszersmind a legtöbb adótfizető képviselői tagsági jogosítványról lemondottaknak tekintendők, tehát helyettük és megbízásuk nélkül mások jogorvoslattal nem élhetnek. Az emiitett panaszok ama részei pedig, melyek az azokban megnevezetteknek a névjegyzékből leendő kihagyására vonatkoznak, alaptalanok. Ugyanis S. és P. czég, valamint C. és társa czég, mint jogi személyek az ingatlan vagyonuk után fizetett egyenes állami adójuk alapján helyesen vétettek fel a névjegyzékbe. Hogy a kereskedelmi czégek képviselői jogosultság szempontjából az 1886. évi XXII. törvényczikk 32. §-a értelmében jogi személyek közé sorolandók, kitűnik a 36. §. h) pontjának rendelkezéséből, mely minden testületet, intézetet, társulatot, czéget s általában minden jogi személyt egy fogalom alá von, az a körülmény pedig, hogy az emiitett czégek, továbbá W. Adolf, id. K. Ferencz és K. Ede javára a nekik kiosztott közlegelői jutalékok után járó állami adók a névjegyzék egybeállításánál beszámíttattak, annál kevésbbé nyújt alapot arra, hogy azok a névjegyzékből kitörültessenek, mert a kérdéses állami adók a közelgő egyéni felosztása következtében jogilag nem a közbirtokosságot, hanem az egyes birtokosokat terhelik s ha a fizetést ezek helyett tényleg más, jelesül a közbirtokosság teljesiti is, ez az egyesek ama igényén, hogy az állami adókat a képviselői tagság minősítéséül javukra beszámítják, mit sem változtat. Minthogy másrészt az állami adók nem kizárólag a községi elöljáróság adókimutatásaival, hanem egyéb közhitelességü okmánynyal is igazolhatók s a panaszlók ama puszta állítással, hogy a köziegelői jutalékok birtokosai személyében a névjegyzék egybeállításának ideje alatt tetemes változások fordultak elő, meg valószínűvé sem tették s annál kevésbé bizonyítottak azt, hogy a fent nevezettek javára kimutatott állami adók tényieg nem azokat, hanem másokat terhelnék; minthogy az sem tűnik ki a panasziratokból, hogy K. Ede adójába D. Viktóriának kifogásolt mennyi adója tudatott be s így a K. Ede nevén kimutatott állami adók ennek javára voltak beszámitandók tekintet nélkül arra, hogy minő viszonyban van D. Viktoriához: a
