Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)

13 mélyektől, a kiskorunktól és gondnokság alatt állóktól, amenynyiben a községi lakosok és nagykorú birtokosoknál általában a legtöbb egyenes állami adót fizető községi lakosokról és nagykorú birtokosokról szól, mig ezzel ellentétben a többiekre nézve a község területén fekvő -vagyon után legtöbb adót fizetőket említi. Ebből a megkülönböztetésből azt a következtetést kell levonni, hogy a községi lakosoknál vagy nagykorú birtokosoknál átalában minden a községben terhökre irt egyenes állami adó, ellenben a többieknél csakis a községben vagy ahoz csatolt pusztán fekvő vagyon, tehát a föld- és házbirtok után fizetett adó vehető számba. A törvény ezen szószerinti értelmét kétségtelenné teszi a tágabb törvénymagyarázat, s nevezetesen az 1886 : XXII. törvényczikk 32. §-ának megalkotására vonatkozó előzmények is. Ugyanis az 1886 : XXII. törvényczikk hatálybalépte előtt érvényben volt 1871 : XVIII. törvényczikk 34. §-a csakis a községi lakosoknak, vagy birtokos nagykorú honpolgároknak adta meg a jogot, hogy a községi legtöbb adót fizetők közé felvétessenek; az 1886 : XXII. törvényczikk 32. §-a ezt a jogot a nagykorú hajadon, özvegy, vagy törvényesen elvált nőkre s a jogi személyek meghatalmazottaira, a kiskorúak gyámjaira, s a gondnokság alatt állók gondnokaira is kiterjesztette, de azzal a korlátozással, hogy nem általában, hanem a községben fekvő vagyon után legyenek legtöbb adót fizetők, s azzal a világos indokolással, hogy „oly fekvő vagyonnak birása, mely különben az utána fizetett adónál fogva a legtöbb adót fizető képviselők között helyet foglalhatásra jogosit, a községi önkormányzat által való oly mérvű anyagi érdekeltetéssel van kapcsolatban, hogy legalább is méltányos az érdeknek a községi önkormányzatot gyakorló tényezőben megfelelő képviseltetésre módot nyújtani." E határozott korlátozásból folyik, hogy csakis a fekvő vagyon, vagyis a föld- és házbirtok utáni adót, mint reáladót, s azon elvnél fogva, hogy a pótlék az alapadó természetével bir, az ezekre eső általános jövedelmi pótadót lehet számba venni; viszont, hogy számitáson kivül kell hagyni azokat az