Gyurits Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1899-1903. években érkezett ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, kiegészítve egyes fontosabb, a feldolgozás tartama alatt hozott határozatokkal (Budapest, 1905)

41 Helyesen állapította meg az elsőbiróság a vevő alperes megtartási jogát, mert ez a jog őt a K. T. 309. §-a alapján megillette, és mert a K. T. 310. §-ának megfelelően a megtartási jog gyakorlásáról azonnal értesítette is az előadót. Ugyanis e jogát a vevő alperes csak attól kezdve gyakorolta, amikor felperes eladó az áruval rendelkezni kivánt, addig az árukat a K. T. 347. §-a rendelkezésének megfelelően csak őrizetében tartotta, a rendelkezés alkalmával pedig nyomban értesítette felperest megtartási jogának gyakorlásáról azzal a kijelentéssel, hogy az árut az ő követelésének megtérítése nélkül nem adja ki. Különben is az értesítés elmulasztásának nem a megtartási jog elvesztése, hanem csak a mulasztásból netán eredő hátrányért való felelősség a törvényszerű következése. A megtartási jog alapját képező szakértői szemle költsége a vevőt megilleti, mert a K. T. 347. §-a értelmében joga volt az áru hiányait szakértői szemle utján megállapittatni s a szemlével a minőségi hiányok igazolva is lettek. (1903. E. 462.) 79. Megtartási jog. A vevő a megvett burgonya elküldéséhez szükséges és a vevő által e czélra mástól kölcsönvett zsákokat az eladónak — a megállapodás ellenére — fizetetlenül küldte el, az eladó ugyan kiváltotta a vasúttól a zsákokat, de a szállítási dij és fekbér erejéig megtartási jogot kivánt a zsákokra gyakorolni, erre vonatkozó igényével azonban elutasittatott, mert a megtartási jog a K. T. 309. §-a értelmében csak az adósnak pénzeire, ingóságaira és értékpapírjaira gyakorolható, a kölcsönvett zsákok azonban nem a vevő, hanem a kölcsönadó tulajdonát képezték. (1900. D. 151. Tábla: H. G. 60/1902.) 80. Tételtől elállás megosztott teljesítés miatt. Az ügylet nem volt fix-vétel, hanem kiköttetett a szeptemberi szállítás, az eladó a megrendelt áruk egy részét október 20-án szállította, a többi áru szállítására azonban — melyek különben a küldött árukkal minőségés jelzés tekintetében azonosak nem voltak — póthatár-időt kért. A vevő a küldött árut nem fogadta el, az eladónak arra a levelére pedig, melyben a többi áru szállítására póthatáridőt kért, nem is válaszolt. A törvényszék — abból a nem vitás tényállásból indulva