Gyurits Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1899-1903. években érkezett ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, kiegészítve egyes fontosabb, a feldolgozás tartama alatt hozott határozatokkal (Budapest, 1905)

4^ ki, hogy a kereseti ügylet teljesítésére fix határidő kikötve nem volt és a vevő amiatt, hogy felperes a kereseti árukat nem a kikötött határidőben szállította, kifogást nem tett; továbbá, hogy az október 20-án alperesnek megküldött áruk nem voltak a szintén megrendelt, de nem szállitott árukkal minőség és jelzés tekintetében azonosak és igy összefüggés hiányában a rendelmény egységes és oszthatlan egészet nem képezett; valamint hogy felperes az október 20-án el nem küldött áruk szállítása tekintetében alperestől utólagos teljesítésre határidőt kért, de erre alperes nem is válaszolt — abban a felfogásban van, hogy amennyiben a különnemű áruk vételére vonatkozó kereseti ügylet természeténél és az áruk minőségénél fogva a teljesítés felosztható volt, a vevő a K. T. 358. §-a értelmében ellenkező kikötés hiányában a szerződésnek csak arra a részére nézve léphetett volna vissza, amely teljesitve nem lett, ellenben a telj esitett részére nézve nem. Ez irányban nem tette magáévá a törvényszék az elsőbiróságnak a 335. §-ra alapitott indokát, mert a most idézett törvényszakaszban foglalt általános rendelkezés alól a K. T. 358. §-a kivételt állapit meg ós kimondja, hogy az itt meghatározott esetekben a szerződés megosztva is teljesithető. De ezt nem is nézve, hanem figyelemmel arra, hogy a fix határidőhöz nem kötött vételszerződést eladó a keresetben jelzett áruk elküldése által részben teljesitette, a nem szállitott áruk elküldését pedig kilátásba helyezte és erre nézve az utólagos teljesítésre határidőt kért: az ügylet még foganatba nem ment részének teljesítésére a vevő tartozott volna az eladó kívánságához képest utólagos teljesítési határidőt adni, amenynyiben pedig a vevő azt nem tette, a vételszerződéstől a megrendelt áruk egy részének nem szállítása miatt elállani jogosítva annál kevésbé volt, mivel a vevő a szállitott áruk átvételét is megtagadván, eladó a többi árukat elküldeni és a szállítás esélyeinek kitenni nem tartozott. A fentiek szerint tehát a vevő a kereseti áruk átvételét megtagadni jogosítva nem volt, következéskép azok vételárát az eladónak megfizetni köteles. (1899. D. 337. Tábla: II. G. 38/1900.)