Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

24 Közigazgatási határozatok. 1912 : LXV. t.-cz. 17., 80. §§. 33. Az 1912. évi LXV. törvényczikk (uj nyugdíjtörvény) hatá­rozmányait alkalmazni kell arra a csendőrségi alkalmazottra aki 1912. évi január 1-ie előtt várakozási illetékkel szabadságoltatott ugyan, nyugdíjba azonban csak a jelzett idő után helyeztetett. Kb: F. Jakab csendőrtörzsormester a belügyminiszternek 1911. évi május 21-én 58090. szám alatt kelt rendeletével egy év tartamára évi 1090 korona várakozási illetékkel szabadságol­tatott. Utóbb az 1912. évi május 25-én 73504. szám alatt kelt belügyminiszteri rendelettel a nevezett évi 1090 koronával nyugdíjaztatott. Az 1912. évi LXV. törvényczikk hatályba lépte után F. Jakab nyugdijának az ezen törvény határozmányai értel­mében újból való megállapításáért folyamodván, ebbeli ké­relme a miniszter által oly alapon utasíttat ott el, hogy a fel­hívott törvény 80. §-a csak azokra bir visszaható erővel, akik a tényleges szolgálat köteléke alól 1912. évi január hó 1-étől terjedő időben mentettek fel, folyamodó pedig a tényleges szolgálat köteléke alól még 1911. évi május hó végével — midőn várakozási illetékkel szabadságoltatott — mentetett fel, amennyiben az 1912. évi LXV. törvényczikk 17. §-a sze­rint a várakozási illetékkel szabadságolt vagy a rokkant állo­mányban töltött idő egy tekintet alá esik a nyugdíjazott ál­lapotban töltött idővel. Az utóbb idézett törvényszakaszból nyilvánvaló, hogy a várakozási illetékkel szabadságon töltött idő a nyugdíja­zott állapotban töltött idővel megkülönböztetéséül a más tar­tós szabadságon töltött időtől — azon vonatkozásban mon­datik egy tekintet alá esőnek, amelyben a katonai és csend­őrségi szolgálat a polgári állami szolgálatba átlépőknél az előbbi szolgálati idő beszámítása szempontjából áll fenn. Ar­ra nézve azonban, amiről a jelen esetben van szó, hogy a pa­naszlónak igénye van-e arra, hogy nyugdija az 1912. évi LXV. törvényczikk alapján újból megállapittassék, az a döntő, váj­jon a várakozási illetékkel szabadságolt katonai vagy csend­őrségi alkalmazottak még a tényleges szolgálati kötelékbe tartozóknak tekintendők-e vagy sem. A m. kir. honvédelmi miniszter, akit e részben a bíróság megkérdekezett — 1913. évi november 15-én 132637. szám alatt kelt átiratában akkép nyilatkozott, hogy a magyar ki­rályi honvédség számára érvényes szolgálati szabályzat a várakozási illetékkel szabadságolt havi dijasokat azok közé sorolja, akik alatt á tényleges egyének értendők.

Next

/
Thumbnails
Contents