Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

79. §. 147 történt hamis tanuzás tehát neki beszámítható nem volt. (C. 1914. nov. 11. 7000. sa.). Kúria 6864/1914.: Az ellenálhatatlan kényszer fogalmát kizárja az a természetes körülmény, hogy a vádlott a tanúkihallgatást teljesitő bíróság előtt elháríthatta volna a reá nehezedő kényszert, amellyel szemben nyomban hathatós védelmet talál. 79. §. 318. Aki a sértettet annak lefegyverzése után bántalmazta, amikor további bántalmazástól már nem kellett tartania, s a testi sértést nem az őt előbb ért megtámadás elhárítása, hanem a sértettől előzőleg szenvedett bántalmazásának megtorlása czéljából okozta, nem hivatkozhatik alappal jogos védelemre. (C. 1913 szeptember 9. 6222/1913. sz. a. III. Bt.) A jogtalanul megtámadott mindaddig jogosított védekezni, mig a további támadás veszélye elhárítva nincs, amiből kifolyólag a közvetlenül fenyegető, de még be nem következett ismételt támadás elhárítására szükséges cselekmény is a jogvédelem körébe esik. G ib76/'Q13. (Uj Dtár XV. 85. 1.). Lásd az itt felhívott joggyakorlatot is. Csak az a védelem jogos, mely a támadás elhárítására szükséges; ha a sértett a támdással felhagyott, további védekezés nem szükséges C 3877/910. (Gr. XVII. 357. 1.). 319. A Btk. 79. §-a alapján csupán az oly cselekmény nem jogtalan, amely szükséges a jogtalan támadás elhárítására; ha a támadást egyszerű ellenállással vagy kevésbbé veszélyes eszközzel is le lehetett volna győzni, a bántalmazás nem mentes. (C. 1913 deczember 29. 8743. szám.) 320. Jogos védelmet nem zárja ki, hogy a támadó a megtámadottól a védelem gyakorlásakor még helyileg nagyobb távolságra volt, ha a veszély közvetlen volt. (C. 1913 okt. 8. 6839. szám.) 321. Szülő támadásával szemben jogos védelem nem állapíttatott meg, mert a tettesnek a menekülés módjában állt volna. (C. 1913 június 25. 4855. szám.) 322. A kölcsönös dulakodásban résztvevők jogos védelemre nem hivatkozhatnak. K: A kir. tábla Ítélete kijelenti ugyan, hogy a kir. törvényszék ítéletében megállapított tényállást szintén valónak fogadja el, de jogos védelem czimén azért menti fel a vádlotat, mert a tényállás szerint előző veszekedésből kifolyólag a sértett támadta és ütötte meg vasvillával előbb fiát, a vádlottat, aki tehát a jogos védelem körén belül maradt akkor, amidőn atyjára támadt, vele, a vasvillát tőle elveendő, dulakodott és amikor az ujja a sértett szájába került, a sértett torkát szorongatta. 10*