Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)
Bfk. 286. §. 403 vételéből származó rendszerinti eredményt, a méhmagzat elhajtását eszközölje: ezek alapján vádlott a méhmagzat áthajtásában biinös (C 4459/91. M. f. h. V. 353.) ' 8. Mesterséges módon előidézett koraszülés esetén magzatelhajtás bevégzett büntette forog fenn, habár a gyermek rövid ideig méhen kivül életet élt, de a koraszülés folytán meghalt. (C. 2371/91. Bj. T. XXIII. 149.) 9. A magzatelhajtásnak nyereményvágyból elkövetése a 285. §. 2. pontja alkalmazását indokolván: nem lehet külön súlyosító körülmény. (C. 11.835/90. Bj. T. XXIII. 41.) 10. Felmentett vádlott, ki fonó-orsót mintegy 13 cm. mélységben nemző részébe tolt: mert a cselekmény későn derülvén ki, a terhesség biztosan megállapítható nem volt; tehát alkalmas alany a bűntett végrehajtására nem létezett, a műtét pedig az orvosi vélemény szerint czélra nem is vezetett volna. (C. 10.387/90. Bj. T. XXIII. 40.) 11. Felmentett vádlottnö önkéntes elállás alapján, midőn kismennyiségü sáfrányoldatot ivott, de a további ivást önként abbanhagyta, habár a sáfrányoldatnak nagyobb adagban bevétele által czélt érhetett volna. (C. 8677/91. Bj. T. XXIV. 335.) 12. (Os.) Tekintve, hogy az orvosi vélemény szerint a gyermek a terhességnek nyolczadik hónapjában született meg, hogy a szülés alatt és szülés után is élt és életképes volt, s hogy annak halála a köldökzsinórnak tövében eszközölt elmetszése folytán elvérzés által okoztatott; tekintve, hogy a méhmagzat elhajtásának feltétele a 285. S-nak megfelelöleg csakis az lehet, ha az anyaméhre, gyakorolt külbehatás által az abban létező magzat megöletik, ugy, hogy az már az anyaméhtől nem mint élőlény, hanem mint holttest válik el, vagy pedig, ha a méhmagzat élvo válik el ugyan az anyaméhtől, azonban az az elválás után elhal; teliintve azonban, hogy ez eset — a természet ismert törvényei szerint — még ki sem fejlődött, tehát az anyaméhen kivül megélni nem képes magzatnak elhajtását feltételezi; tekintve, hogy a jelen esetben, habár a szülésnek korábbi bekövetkezése dolosus behatás következtében eredményeztetett, de az a terhesség nyolczadik havában és oly módon történvén, hogy a magzat életképességét nemcsak nem érintette, hanem annak életképességét is a tényállásban leirt behatás által nem is érinthette, s igy azt nem is veszélyeztette; tekintve, hogy a gyermeknek élete nem az anyaméhben előidézett elölés s nem is a korai szülés következményéül beállott életképtelenség folytán, hanem egyedül az által oltatott ki, hogy az élve és életképesen a világra jött gyermek megszületése után külön elhatározott és külön foganatosított, habár eredményében a tettesek által előre nem látott oly cselekedettel öletett meg, mely az élet rendes tapasztalatai és az ezzel egyező orvosi vélemény szerint a gyermek életét szükségszerüleg kioltja, tehát azt minden más előbbi külbehatástól függetlenül megöli; eltekintve, hogy ezek után a gyermek halála és a magzatelhajtásra irányzott előzetes cselekvőségek között semmiféle oki összefüggés nincsen; tekintve e tételnek azáltal való kétségtelenségét és bizonyitott voltát, ha az esetben, ha az életképes és életben volt gyermek köldökzsinórja nem ugy vágatik el, amint az tényleg elvágatott: az élve született gyermek életben maradt volna; tekintve, hogy ezek szerint a magzatelhajtás czéljából foganatositott cselekedetek egyike által sem kezdetett meg azon cselekmény, mely által — ha nem akadályoztatik — akár a méhmagzatnak az anyaméhben való elölése, akár annak a világrajöttével életképtelensége okoztatkatott volna: e ténynyel a Btk. 285. §-ában meghatározott magzatelhajtásnak megkezdése, tehát a bűntett kísérlete ki van zárva. Tekintve azonban, hogy amidőn N. Gy.-né látta, hogy leánya élő gyermeket szült, szakértő szülésznőt nem hívott s miután maga a köldökzsinór elvágásához nem értett, Sz. L-né pedig szintén kijelentette, hogy ahhoz nem ért, mégis az elvágást azáltal eszközöltette, s tekintve, hogy Sz. I.-né, bár eleinte vonakodott és mégis a N.-né ujabb felszólítására az elvágást teljesítette s eszerint a nevezett vádlottak oly szülésznői teendőt teljesítettek, a melyhez egyikük sem értett s ezáltal a gyermek halálát idézték elő: e cselekményük a Btk. 290. §-ába ütköző gondatlanság által okozott emberölés vétségének tényálladékát állapítja meg. (C. 4339/92. Bj. T. XXVIII. 209.) 13. Habár vádlottnö beismerte, hogy 1890. októberben és 1892. januárban 3—4 hónapos méhmagzatát oly módon hajtotta el, hogy mindkét alkalommal eczetben feloldott kék gáliczot és sáfrányt ivott; mint2G*
