Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

386 Btk. 279. 2744/88. Bj. T. XIX. 277.) — Azonos: Curia: 88. decz. 27. 4962. (U. o. ez esetben vádlott a sértést — éles késsel — önként abbanhagyta és 8—16 napig gyógyult sebeket okozott); — 88. decz. 28. 6158. (U. o. két szúrás arczon és kézen); 89. nov. 28. 6634. (seb csekély mélysége; — 90. jan. 29. 7763/89. (Gyógykezelés elhanyagolása okozta a halált.) 37. A praemeditatio nem állapíttatott meg, mikor a tettes nyomban a tett után, önmagán is ölési kísérletet tett. (C. 2466/90. Bj. T. XXI. 148.) — Azonos: Curia: 7776/90. (U. o.) 38. Tekintve, hogy az életveszélyes sértés mélysége megállapítva nincsen, hossza pedig csak 1 cm., a többi három sértés pedig egy centiméternél nem mélyebb és igy a, sértések nagysága és mélységei sem mutatja, hogy vádlott ölési szándékkal támadta meg sértettet; tekintve, hogy vádlott és sértett a féltékenység okozta ingerültséget kivéve jó viszonyban voltak stb.: vádlott nem a szándékos emberölés bűntettének kísérletében, hanem a testi sértés bűntettében volt bűnösnek kimondandó. (C. 9075/90. M. f. h. V. 328.) 39. Az ölési szándék fenforgónak tekintendő, ha vádlott a cselekmény elkövetésére éles, hegyes kést használt, azt az elhunyt melltörzsébe döfte, még pedig oly erővel, hogy a kés nemcsak a tüdőt szúrta át, hanem a döfés az útjában állott egyik oldalbordát is ketté metszette. (C. 10.634/90. Dt. XXVIII. 65.) — Azonos: Curia: 91. jan. 29. 12.027/90. (Bj. T. XXII. 367.) 40. Tekintve, hogy vádlottak határozottan tagadják, hogy sértettet életkioltási czélzattal támadták volna meg, s ellenük csak az van bizonyitva, hogy annak kérdőre vonatása, illetve megverése végett mentek a korcsmába; ily körülmények között, habár életveszélyes eszközzel ejtetett egy szúrás, ez magában az ölési szándékot meg nem állapítja. (C. 4295/90. Bj. T. XXII. 358.) 41. Minthogy maga vádlott beismerte, hogy szerelmében csalódva, sértettet életétől akarta megfosztani és beismerte azt is, hogy ö a leányt mellbe akarta szúrni és csakis a sötétség és saját izgatottsága következtében téveszthette el szúrása irányát; és minthogy vádlott cselekménye által előidézett káros eredmény bűnös szándékának teljesen megfelelt: a 279. §. alapján ítéltetett el. (C. 7776/90. B.) 42. Puskával emberre való lövés esetében az ölési dolus fenforgása bebizonyitottnak vétetett. (C. 4939/90. Dt. XXVII. 56.) 43. A gyilkosság fogalmához megkívántató előre megfontolt szándék a jelen esetben kizártnak volt tekintendő a higgadt és nyugodt megfontolással összeférhetetlen nagyfokú izgatottság miatt, melyben vádlott tettének elkövetése előtt napokon át volt. Erre vall az az ingadozás, habozás és szórakozottság is, mely ekkori viselkedéséből kitűnik. E birói felfogást nem döntheti meg vádlottnak az a nyilatkozata, hogy ő megfontolt szándékkal cselekedett, mert e kétségbeesése közben tett nyilatkozata az attól függetlenül bebizonyított tényekkel ellenkezik. De az sem bizonyítja az előre megfontolást, hogy ellenfelét három nap alatt többször kereste, hogy a késnek a kocsiban történt kinyitása által az ölésre elkészült és hogy azt alkalomadtán végre is hajtotta: mert ily cselekményeket higgadt megfontolás nélkül ls el lehet követni. (C. 6567/91. M. f. h. V. 333.) 44. Tekintve, hogy vádlott két gyermekét a csekély napi keresményből (vádlott, ki azelőtt szakácsné és dajka volt, mint mezei munkás naponta a legszegényesebb táplálékot és 10 kr. készpénzt szerzett) fentartani alig volt képes, és hogy a nyomort a születendő harmadik gyermek által reá háramlandó uj teher folytán elviselhetetlennek tartotta; tekintettel tehát arra, hogy vádlott cselekményét feldúlt és folytonosan tartott izgatott lelkiállapotban követte cl: a Btk. 92. S-ának alkalmazása indokolt. (C. 7716/92. M. f. h. V. 334.) 45. Tekintve, hogy a gyilkosság bűntettének megkülönböztető kritériuma: ,,az előre megfontolt szándék" mellözhetlen előfeltétele az ölés iránti eszmének keletkezése és ez eszme megvalósításának elhatározása, illetőleg tettleges megkezdése között bizonyos, habár nem szükségszerűen hosszabb időnek lefolyása, továbbá ez idő alatt az ölési gondolat érlelödése, a cselekményt, annak bűnös voltát, a véghezvitelt, a következményeket átgondoló megfontolás, mely megfontolásnak nem csupán a tett elhatározása alkalmával kell léteznie, hanem a bűntett véghezvitele alatt is fenn kell állania; tekintve ezzel szemben Btk. 279.