Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Blk. 279. §. 385 a bűnvádi eljárás szempontjából nem bir jelentőséggel. De egyébként is, a bűntett valóságos elkövetésének esetén, ha nem deríthető ki különös motívum, mely az ismert tettest e bűntett elkövetésére birta: az élet tapasztalatai, az illető lelkének vadságát, nyerseségéit, gonosz indulatát, féktelen szenvedélyét oly tényezőknek tünteti elő, melyek különösen a személyek elleni büntetendő cselekményeknek legtöbb esetben valódi és elégséges indokai. Az tehát, hogy a vizsgálat nem deriteitt ki oly különös indokot, mely vádlottat a szándékos emberölés elkövetésére ösztönözte volna: nem concludens arra nézve, hogy vádlott a szándékos emberülést nem követte el. Nem lévén ezek szerint elfogadható, hogy a szándékos emberölés esetében az ölési szándék bizonyításánál nem jöhet tekintetbe az eszköz, melylyel az ölés véghezvitetett, sem a sértés nagy. sága, mely a sértettnek okoztatott; nem lévén továbbá elfogadható, hogy az ölési szándék, beismerés vagy tanubizonyitás, végre motívum hiányában nem lenne megállapítható: ezek ellenében, az ölési szándék fenforgására vonatkozólag a vizsgálat alatt kiderített valamennyi bizonyítékot, tekintet nélkül arra, hogy azok egyenes vagy közvetett bizonyitékok-e, figyelembe kellett venni s a cselekmény minősége szempontjából lényeges ey elem fenforgását vagy hiányát, ugy mint bármely más, a bűntett, a bűnösség és a büntetés tekintetében releváns kérdést a kiderített bízón} itéUok számbavételével eldönteni. És minthogy vádlott cselekményének elkövetésekor beszámítható állapotban volt; minthogy a kést oly erővel használta a megölt ellen, hogy annak ha véletlen akadályba nem ütközik, a testbe mélyen behatolni kellett; minthogy ily eszközzel és a mint az eredmény mutatja nagyobb erő kifejtésével a test nemesebb részére intézett és különösen, mint a jelen esetben, a has és a mellüreg nagy kiterjedésű és beható megsebesitései, a megöltnek halálát okvetlenül elő kellett idézniük és minthogy e cselekmény bekövetkezéseinek rendes volta az élet közönséges és mindennapi tapasztalatain alapul; minthogy továbbá, a ki oly cselekedetet visz véghez, a melyről tudja, vagy a melyről tudnia kell, hogy ez rendszerint másnak halálát okozza, az e cselekedetet épen azon eredményért hajtotta végre, tehát azon eredményt okvetlenül akarta; minthogy végre a fentebbi körülmények egymással összefüggő, semmi által meg nem szakított, a bekövetkezett eredményre irányzott szándéknak fenforgására mutatnak: ez oknál fogva vádlott cselekményét a Btk. 279. §-ába ütköző szándékos emberölés bűntettének kellett minősíteni. (C. 11.411/85. Bj. T. VII. 251.) 33. A szándékos emberölés vádja esetén az ölési szándékra következtetés vonható a sérelmezésre használt eszköz és a sértés helye alapján. Azonban e következtetésnél a többi körülmények is gondosan figyelembe veendők, és ezért egy ujjnyi hosszú késsel a nyakon ejtett sértés mellett nem szándékos emberölés, hanem csak halált okozott testi sértés állapíttatott meg. (C. 8426/86. M. f. h. V. 327.) 34. A szándékos emberölés bűntettét követi el, a ki embert életveszélyes eszközzel többször ismételt vágással bántalmaz, ha az eszköz minőségéből és a bántalmazás módjából előre látható volt, hogy ez nemcsak a test épségének megsértését, hanem az élet kioltását fogja eredményezni s ha a sértett halála azonnal bekövetkezik. A büntetőjogi beszámítást ki nem zárja, hanem csak enyhíti azon körülmény, hogy a cselekmény, részegség és indulatroham által a lelki életben okozott futólagos zavarban, ezáltal feltételezett megfontolatlanság és a korlátolt akaratszabadság mellett követtetik el. Nem szolgálhat irányadóul az oly orvosszakértöi vélemény, melyben vádlott öntudatlan állapota ki nem mutattatik, hanem arra állapittatik, hogy a vádlott által elkövetett cselekmény addigi viselésével és a logika szabályaival teljes összhangzásban nem áll, hogy a cselekménynyel szerzett megtorlás messze túlhaladja a tettes ellen elkövetett jogsértést, hogy ez a józan észjárásba ütközik stb. (C. 9410/87. M. f. h. V. 332.) 35. Ha valaki beszámítható állapotban egy karvastagságú karóval nagy erőkifejtés mellett ember fejére ütést mér és ezáltal annak halálát okozza: a szándékos emberölés bűntettét követi e.l. (C. 4054/87. ü. L. 88. 2.) 3G. Nem állapíttatott meg az ölési szándék, habár ölésre alkalmas eszköz (vasvilla, kés, balta) használtatott és a sértés is a test nemesebb részén történt — szúrás a fejen és arezon, a mellbe, baltacsapás a fejre — sőt ölési szándékra való fenyegető szavakat is használt a vádlott. (C. Büntető Törvény. 25