Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

382 Bik. 279. §. oka legyen, nem szükséges, hogy a halál azon cselekedetnek közvetlen következménye legyen; tekinve, hogy a halál oka a cselekedet az esetben is, söt csakis ez okoztathatik emberi tevékenység ált'1,!, ha a cselekedet mozgásba teszi az emberi életre veszélyes azon romboló erőket, melyeknek az emberi test szervezete folytán bekövetkező hatása és fejlődése vagy egyenesen elpusztít az élet fentartására szükséges valamely szervet és a halált e szervek rövidebb vagy hosszabb idő után bekövetkező elpusztítása által — és igy közvetve — eredményezi; vagy pedig fokozza az emberi testben rendszerint meglevő vagy különösen egy bizonyos emberben létező romboló erő hatását, mely hatásnak további bontakozása folytán — tehát itt is közvetve — áLl be az életat kioltó eredmény: tekintve, hogy az emberi élet véges, a halál bekövetkezése kikerülhetetlen lévén: a halálnak erőszakos okozása alatt csakis az élet tartamának az erőszakos behatás által való megrövidítése, a halálnak az erőszak hatása és e hatás természetszerű fejlődése által közvetett előbb bekövetkezése érthető, mint a mely időben az ez erőszakos hatás nélkül, bekövetkezett volna; tekintve, hogy az orvosok véleménye megegyezik abban, hogy a vádlott által az elhunytra tett lövés okozta ebben a gümökór fejlődését és siettette (2 év múlva) a lövés nélkül akkor be nem következendett halált: ennélfogva az eredmény és a lövés közt az okbeli összefüggés megállapiható. (C. 4739/94.) Azonos: 83. decz. 5. 11.453. (Bj. T. VIII. 84.) 21. A szándékos emberölés tényálladékára akkor is fennáll, midőn az ölés ezéljából folyóba dobott gyermek vizbeesése előtt valamely kemény testhez ütődik s az ezáltal szenvedett sérülés s nem a vizbefulás következtében hal meg. (C. 4332/83. M. f. h. V. 331.) 22. Vádlott a mint ismét visszatért a korcsmahelyiségbe, nem rögtön, hanem pár perczig folytatott higgadt beszélgetés után, mintegy orozva hirtelen felkapott és nyelénél fogva két kézre fogott fejszével nagy erővel ugy ütötte fejen a mit sem gyanító id. T. T.-t, hogy ez azonnal a földre bukott s ez ütés következtében negyednapra meg is halt. A bonezoló orvosok azon véleménye, mely szerint nincsen kizárva annaik lehetősége, hogy a sértés csak egyénileg volt halálos, eltekintve attól, hogy mindezek csak feltevések, még e vélemény kellő figyelemre méltatása esetén is, a kétségbevonhatatlan halálos eredménynyel szemben a szándékolt cselekmény minőségében mitsem változtat. E szakértői észleleten alapult feltevések legfeljebb csak a bűnösség fokára nézve bírhatnak egyhitö befolyással; a 279. §. lett megállapítva. (C. 10.732/89. M. f. h. V. 329.) 23. Vádlott cselekményének minősítésénél helyesen alkalmaztatott a 279. S-nak rendelkezése, mert a 287. §-ba ütköző gyermekkitételnél a szándék csak a tettesnek azt a tudatát kell magában foglalnia, hogy az elhagyott vagy kitett személy élete vagy testi épsége veszélyeztetve van az elkövetett cselekménynyel; ellenben a 279. §-ba ütközik a tettesnek az a cselekménye, ha a kitétellel az volt czélozva, hogy a kitett személy halála idéztessék elő, mert ez esetben a szándék is okozati összefüggésben áll a halállal. Ehhez képest a halál okát illetően, akár a vádlottnak az a vallomása vétetik a meghatározás alapjául, hogy ö gyermekét megölvén, a hullát helyezte a patak melletti fatörzshöz, akár pedig az orvosszakértök ama tárgyi megállapítása, hogy a gyermek elkábult állapotban tétetett a patak mellé s a halál csak másnap az éhség és hideg behatása következtében állott be: a cselekmény minősítésén miit sem változtat, mert a vádlott beismerése szerint a gyermekét megölni akarta s igy annak bekövetkezett halála ugy a cselekmények, valamint szándékának oki összefüggésként jelentkezik. (C. 10.769/89. M. .f h. V. 331.) 24. Minthogy a Dunába dobatás és a halált előidézett tüdő- és vesegyuladás között az oki kapcsolat tárgyilagos bizonyíték erejével megállapitani annyival inkább lehetetlen, mert az elhunyt halálos hetegségét a kórházban is szerezhette; minthogy továbbá az igazságügyi orvosi tanács véleménye szerint is a fenforgó körülmények csak valószínűvé teszik azt, hogy az elhalt halálos tüdölobot a vizbedobástól, illetőleg vizbeeséstöl és az ebből eredő meghűlésből kapta; minthogy eszerint a vádlott cselekménye s a bekövetkezett eredmény közötti okozati összefüggés kétségtelenül bebizonyitottnak nem tekinthető: ennélfogva a Btk.