Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)
350 Btk. 261. §. 45. A Btk. 75. §-ában körülírt verekedési kihágás tényálladéka caait akkor létesül, lia a testi bántalmazás kölcsönös volt. Az egyoldalii bántalmazás, ameonyibeH ineggvalázó jellegű, de testi sértést nem képes, a Btk. 261. §-a alá. vonandó. (C. 5648/82. M. f. h. V. 292.) 46. Vádlott sértettet a korcsmában oly erővel ragadta meg vállánál fogva., hogy annak ködmöne is elszakadt. A tanuk bizonyítása szerint vádlottnak ez az erőszakos fellépése oly mérvii volt, hogy a tanuk indíttatva érezték magukat arra, hogy közbelépjenek és sértettet a további bántalmazástól megóvják. Vádlottnak imént jelzett indokolatlan ténykedésében a cselekvés módjára és az elkövetés helyére való tekintettel, a bántalmazás oly neme forog fenn, amely a sértett meggyalázására alkalmas. (C. 3433/93. Bj. T. XXVTT. 37.) 47. Minthogy a közrend elleni kihágás lényeges ismérve az, hogy a tettlegeskedés kölcsönös legyen: oly esetben, a mikor csak egyoldalú — habár nyilvánosan történt — bántalmazás állapitható meg, a vádlott a Btk. 261. §-a alá eső tettleges becsületsértésben mondandó ki bűnösnek. (M. f. h. VIII. 607.) 48. A Kbtk. 75. §-ában meghatározott közrend elleni kihágás alkotó elemét képező verekedés fogalma két vagy több egyénnek egymás irányában való kölcsönös tettleges bántalmazását tételezvén fel — egyoldalú bántalmazás, mint meggyalázó cselekmény — nem a jelzett kihágás, hanem a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének tényálladékát állapitja meg. Ebből kifolyólag tekintve, hogy ugyanegy vádbeli cselekménynek kétféle minősítése mellett arra vonatkozólag marasztaló és felmentő ítélet nem hozható: ugy tekintve, hogy a v.-ak sértettet nyilvános helyen tettleg bántalmazták s öt a földhöz vágták, sérelmet azonban neki nem okoztak: cselekményüket — annak kétségtelenül meggyalázó jellegére való tekintettel — a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségévé kellett minősíteni. (C. 10.191/93. Bj. T. XXVII. 19.) Szándék. 19. Midőn a vajat áruló és hozzá betérő asszonyokat magánvádló hívogatta, azt mondá vádlott, hogy azt tisztességes árnsnök nem teszik, hogy egymástól elbivják a vevőket, hanem csak a pozsonyi kéjJiölgyek. IC meggyalázó kifejezésekben a sértő szándék is bennfoglaltatik. Becsületsértés. (C. 14.985/82. Bj. T. VI. 352.) 50. Vádlott azzal terheltetik, hogy egy vendéglőben többek előtt azt mondotta volna, hogy magánvádlónak szagos a szája: a mi különben ai; orvosi vélemény szerint valótlan. De vádlott e nyilatkozata, nem tekinthető becsületsértőnek, azért, mivel a tanuk vallomásaiból ki nem tűnik, hogy vádlottnak akkor, midőn magánvádlóra a fenti állítást tette, ezélja és szándéka lett volna magánvádlót gyalázni s becsületében megsérteni. (C. 3897/82. M. f. h. V. 291.) 51. A magánvádlók a vádlottak házának kapuját s falát döngetvén, az ez által felizgatott vádlottak inkább a rakonczátlankodók elriasztása mintsem sértő szándékból hunezfutoknak mondták őket. Tekintve, hogy a sértésre irányzott szándék hiányában a Btk. 75. §-a szerint is a vádban említett vétség tényálladéka* helyreállítottnak nem vehető: vádlottakat felmenteni kellett. (C. 1235/83. M. f. h. V. 290.) 52. Vádlott egy alkalommal azt beszélte magánvádlóról, hogy eljegyzése azért bontatott fel, mert „szivszoritásos' , „nehézséges". — Tekintve, hogy ezek a magánvádló testi fogyatkozását állító kifejezések magukban véve nem meggyalázok és vádlott kifejezéseit nem meggyalázásra irányuló szándékkal használta: öt felmenteni kellett. (C. M. f. h. V. 293.) 53. C. Je. 3212/906. sz. A Btk. 261. §-ában meghatározott becsületsértés tényálladékának egyik lényeges alkatelemét képező szándékosság a meggyalázó kifejezésnek tudatos használatában áll. (B. H. T. I. 40. sz.)
