Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

328 Blk. 256—257. §§. 1. (1801 : XXXI. t.-cz. 121. §.) A Btk. 255., 256. és 257. §-aiban említett felbontható vagy semmis házasság alatt a jelen törvény szerint megtámadható vagy semmis házasságot, az idézett §§-okban emiitett akadály alatt pedig a jelen törvényben meghatározott érvénytelenségi okokat kell érteni. (2. bek.) 2. A házassági akadáyokat, melyeknél fogva a házasság megtámadható, a házassági törvény 8—27, az érvénytelenségi okokat ugyané törvény 41., 44., 45., 51., 52., 53., 54. és 55. §-ai határozzák meg. 3. Katonai kötelék ehallgatása mellett kötött házasság nem esik e §. alá. (C. 3C86/85. XII. 45.) 256. §. Azon lelkész, > a ki tudva, hogy olyan akadály forog fenn, mely miatt a házasság felbontható vagy semmis, a feleket mégis összeadja: három évig terjedhető börtönnel büntetendő. 257. §. Azon lelkész, a kit olyan házasság megkötésénél, mely fenforgó akadály miatt felbontható vagy semmis, gondatlanság terhel: vétséget követ el és hat hónapig lerjedhető fogházzal büntetendő. (A 250. és 257. §§-hoz.) í. Lásd a 255. §-nál 1. p. alatt. 2. (1891 : XXXI. t.-cz. 121. S.) A Btk. 256. és 257. §§-ainak rendelkezése azzal a változtatással, hogy a szabadságvesztésen felül a viselt hivatal elvesztésének büntetése is megállapítandó, a jelen törvény hatálybalépte napjától kezdve a házasságkötésnél közreműködő polgári tisztviselőre alkalmazandók. (1. bek.) 3. Tekintve, hogy a zsidó házasságok kötése, elválasztása és felbontása körüli eljárás tárgyában kiadott rendelet szerint vádlottnak kötelességében állott volna, az esketés előtt a házasulók által mindazon bizonylatot, tehát a házasulók születési, anyakönyvi kivonatát is felmutattatni s azokat a házassági lajstromhoz csatolni, a melyek alapján azok kihirdetése Bécsben eszközöltetett; tekintve, hogy a vádlott a születési anyakönyvi kivonatot, melyből megtudta volna, hogy az egyik házasuló fél keresztény szülőktől származott magyar honos, ki mint ilyen Magyarország területén, habár időközben a zsidó vallásra tért is át, zsidó vallású növel érvényes házasságot nem köthet s az ily házasság semmis, a házasuló felektől bekivánni elmulasztotta: e mulasztás által vádlott a Btk. 257. §-a alá eső gondatlanság vétségét követte el. (C. 2984/91. M. f. h. V. 268.) 4. P. Vaszali tudta, hogy érvényes házassági kötelékben lóvén, ismét házasságra nem léphet, s tőle D. Flore, valamint a leány apja szinten értesültek arról, hogy P. Vaszalinak már neje van. Minthogy ennek daczára, saját lelkészük kikerülésével, maguk hívták el a vádlottat, illetve mentek el hozzá a végett, hogy az esketést eszközölje, nyilván azon czélból, hogy igy a házasságkötést tiltó törvényeket kijátszszák: ily körülmények közt a vádlott lelkészszcl szemben nem forog fenn a csalásnak az a lényeges ismérve, hogy nevezetteket ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette vagy tévedésben tartotta volna a végre, hogy azoknak vagyoni kárt okozzon. Miután pedig vádlott már a vádbeli eset előtt egyházi hatósága által lelkészi hivatalától jogérvényes ítélettel elmozdíthatott: vele szemben a Btk. 256. §-a sem nyerhet alkalmazást. (C. 5290/92. Bj. T. XXVI. 373.) 5. Vádlott, mint volt állami anyakönyvvezető, 1897-ben házasfeleknek nyilvánította Herbu Jánost és a még 20 éven alóli és teljesen árva Paczuj Mártát, a nélkül, hogy utóbbira nézve a gyámhatósági jóváhagyást beszerezte volna és megelégedett a gyámnak beleegyező nyilatkozatával, ki azonban Paczuj Mártának másodizi unokabáry'a. Tekintettel arra, hogy az 1894 : XXXI. t.-cz. 8. §-ának rendelkezése szerint a 20 éven aluli kiskorú házasságához szülő nem létében a gyámhatóság jóváhagyása szükséges és ez csak azon esetben mellőzendő, ha a törvényes képviselő a kiskorúnak nagyatyja; tekintettel arra, hogy a 20 éven