Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Btk. 100. §: 171 alapját képező büntetendő cselekmények súlyának megfelelő külön-külön büntetések igazságos suly szerinti összefoglalása és egységesítése egy büntetési tételben; tekintve, hogy a több büntetendő cselekmény miatti büntetések egységesitésére a tudomány és a joggyakorlat hosszú időn át csak két végletet ismert, melynek egyike a „cumulatio", másika az ,,absorbtio" rendszere volt; tekintve, hogy a két rendszernek benső igazságtalansága mindinkább felismerésre jutván, e felismerés folytán és az igazságnak a bűnhalmazat esetében is követelt érvényesítése czéljából keletkezett az úgynevezett „középrendszer"; tekintve, hogy a középreuds/.er két fajra, két árnyalatra oszlik, melynek egyike az, ,,ltogy alapul vétetik a legsúlyosabb büntetendő cselekmények büntetése (poena major), de ennek a többL csekélyebb büntetendő cselekmények miatti „súlyosbítása" megeugedVtik: vagy pedig alapul vétetik az ugyanazon egyén terhére esö valamennyi büntetendő cselekmény összeszámított büntetése (poena cumulata), mindazonáltal ezeknek „enyhítése" megengedtetik; tekintve, hogy az imént kifejtettek szerint e megjelölt ,,középrendszer", az összbüntetés rendszerének két faját, két árnyalatát foglalja át; tekintve, hogy mindkét árnyalat megegyezik abban, hogy mindegyike, a két absolut rendszer egyik tipikus sajátságát mérsékelve, annak igazságtalan végleteit kiegyenlíteni czélozza és pedig vagy az által, hogy az absorbtio rendszerének igazságtalan enyheségét a büntetés felemelése, súlyosbítása által, vagy pedig az által, hogy a cumulatio rendszerének igazságtalanul súlyos voltát az egyes büntetések leszállítása által, a jogsértés súlyának és a bűnösnek ítélt személy bűnösségének megfelelő igazságos arányba hozni törekszik; tekintve, hogy éppen az által, mert a középrendszer mindkét árnyalata, az absolut rendszerek mindegyikének alkatelemeiböl jön létre, felette megnehezül a két módosító árnyalatnak egymástól való elvi megkülönböztetése és a különbségeknek átható elvi felállításán alapuló külön technikai megjelölések alá foglalása; tekintve, hogy ez az elhatározás és külön technikai elnevezéssel való megjelölése még az által is fölötte nehézzé válik, mert eltekintve a halálbüntetés és a határozott tartamú szabadságvesztés-büntetésre a törvényben elfogadott legmagasabb tartam meghosszabbításának helytelenségétől és szem előtt tartva csupán a szabadságvesztés-büntetések határozott idejű tartamát: azon átléphetetlen határ, ;uneddig az úgynevezett „sulyosbitási rendszer" mellett felemelhető lehet a büntetés a végből, hogy az e felemelés általi súlyosbításban mindenik büntetendő cselekmény megtalálja igazságos büntetését; valamint azon átléphetetlen határ is, ameddig hasonló esetben a cumulatiót módosító rendszer mellett a bűnösséggel valódilag arányos igazságos büntetés megtalálása czéljából le kellett szállani, nem különbözhetnek egymástól; és így a túlságosan enyhének súlyosbítás által való kiegyenlítése, vagy pedig a túlságosan súlyosnak enyhítés által való ig izságos arányosítása, csupán a kiindulási pontokban mutatnak fel különbségeket; de sem a további cselekvőség, sem az eredmény tekintetében elvi különbség elemeit nem tartalmazzák; tekintve, hogy csakis e körülménynek tulajdonitható, hogy egy és ugyanazon Btk.-nek az anyagi bűnhalmazat büntetését szabályozó rendszere, a legilletékesebb részről is majd „sulyositási", majd pedig a „cumulatiót" módosító rend szernek neveztetett; tekintve, hogy azon rendszer, melynek követelménye szerint: „az ugyanazon tettes terhére esö valamennyi cselekmény conerét büntetése, a legsúlyosabb cselekmény büntetésére rendelt szabadságvesztés-büntetés nemében állapítandó meg, — mindazonáltal a különben enyhébb büntetés nemével büntetendő többi cselekmény miatti büntetés, a tartamnak, az átváltozott büntetési nem súlyosságával arányos mértékben leszállittatik — azután pedig az összes tartamnak ekként eredményülő hosszabb voltából származó szenvedés súlyosabb volta kiegyenlittetik mindenik cselekmény büntetésének arányos reductiója által": ez a rendszer a legutóbbi jogirodalomban s a leg felsőbb bíróság közelebbi határozataiban egyenesen „mérsékelt cumulatio" (crmacssigte Cumulation) rendszerének neveztetik; tekintve, liogy a most kiemelt technikai elnevezés a rendszer béltartalmát és annak természetét hiven, minden eddigi elnevezésnél tüzetesebben jelöli meg; tekintve különösen a magyar Btk. 96, §-ának azon határozott ki