Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

setétől, illetőleg a sérelem előtti keresetét nem éri el; meg kell téríteni továbbá azt az összeget is, amelynek elvesztését a dolgozó a sérelemből eredő jelentős testi fogyatkozása ellenére rendkívüli munkateljesítménynyel hárította el. Az R. 3. §-ának (2) bekezdése előírja továbbá, hogy az átlagkereset kiszámításánál figyelembe kell venni az időközben történt bérváltozásokat is, a (3) bekezdés pedig kimondja, hogy a munkabérveszteség megállapításánál azt a jövőbeli változást is figyelembe kell venni, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal számolni lehet. E rendelkezések értelmében tehát az üzemi balesetet szenvedett, illetőleg foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó a sérelemből származó teljes kárának megtérítését igényelheti, így igényt tarthat a keresetvesztesége megtérítésére is. Ennek kiszámításánál a dolgozó munkabérének időközben bekövetkezett változását is figyelembe kell venni, a jövőbeli változást azonban csak akkor, ha annak meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal számolni lehet. Az utóbbiak szerint tehát a munkaügyi vitát eldöntő szerv a keresetveszteség összegének megállapításánál csak a ténylegesen jelentkező keresetveszteséget veheti figyelembe, míg a jövőbeli változást csak akkor, ha annak meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal számolni lehet. Igen gyakran előfordul azonban, hogy a lényeges körülményekben bekövetkezett változással és annak időpontjával előre számolni és annak időpontját meghatározni nem lehet. A lényeges körülményekben a változás — amelyre a járadékra jogosult dolgozó az új igényét alapozza — a munkaügyi vita jogerős befejezése után merül fel. Az R. 9. §-ának (1) bekezdése szerint abban az esetben, ha a kártérítés megállapítása után változás következik be a lényeges körülményekben, így különösen a balesetet szenvedett dolgozó egészségi állapotában, szakképzettségében, az általa betöltött munkakörben vagy — bérrendezés folytán — a hasonló munkakörben dolgozók munkabérében, mind a károsult, mind pedig a munkáltató kérheti a megállapított kártérítés módosítását. Ez a rendelkezés tehát alapot ad arra, hogy a járadékra jogosult dolgozó a korábban vele azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozók munkabérének bérrendezés folytán bekövetkezett emelkedése esetén a járadék felemelését igényelhesse. Minthogy a dolgozó az előbbiek 90