Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

szerint teljes kártérítésre tarthat igényt, ezt nemcsak az általános jellegű, hanem a vállalaton belüli bérrendezés (bérfejlesztés), a dolgozók átlagkeresetében egyéb körülmény folytán bekövetkezett változás is megalapozza, mert a munkaviszonyának fennállása, illetve korábbi munkakörének betöltése esetén is ahhoz hozzájutna. A kifejtettek alapján az alacsonyabb keresettel járó munkakörbe, vagy rokkantsági nyugdíjba került dolgozó is bérrendezés címén igényt tarthat a járadékának felemelésére, ha olyan (bérrendezésről (bérfejlesztésről) van szó, amely — munkaviszonyának fennállása esetén — őt is érintette volna. A járadék felemelésére azonban nemcsak a kifejezett bérrendezés (bérfejlesztés) ad alapot, hanem az is, ha az azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozók átlagkeresetében egyéb körülmények folytán olyan lényeges és tartós változás következik be, amely — munkaviszonyának fennállása esetén — őt is érintette volna. A munkabér emelésén kívül ugyanis számos olyan intézkedés történhet — pl. korszerű technika, jobb munkaszervezés — amely a dolgozók átlagkeresetének emelkedését eredményezheti. Ha a munkaügyi vitát eldöntő szerv a dolgozó (hozzátartozó) járadékra való jogosultságát, tehát a munkáltató kártérítési felelősségét már jogerős határozattal megállapította, ez mint ítélt dolog a járadék felemelése iránt indult perben már nem vizsgálható. Gyakran előfordul, hogy az a munkakör, amelyben a dolgozó az üzemi balesetet (foglalkozási megbetegedést) elszenvedte, időközben a munkáltatónál megszűnt, s ennélfogva az azonos munkakörben dolgozók munkabérének, illetve átlagkeresetének emelésére sem kerülhetett sor. Ilyen esetben a hasonló munkakörben dolgozók munkabérének, illetve átlagkeresetének figyelembe vétele mutatkozik célszerűnek. Ami a járadékfelemelés összegszerűségét illeti, e vonatkozásban nem azt kell vizsgálni, hogy az azonos, illetve a hasonló munkakörben dolgozóknak mekkora (milyen összegű) a keresete, hanem azt, hogy az azonos, illetve hasonló munkakörben dolgozók keresete bérrendezés (bérfejlesztés) vagy egyéb körülmény folytán — a járadékot megállapító határozat hozatalát követő időben — milyen mértékben emelkedett. A járadék ilyen arányú felemelésére tarthat igényt a rokkantsági nyugdíjas is. Figyelembe kell venni a túlóradíjakból, prémiumból, éjszakai pótlékból stb. származó keresetet is, ha és amilyen mértékben az ilyen keresetet a járadék összegének eredeti megállapításánál is figyelembe vették. Mivel a hasonló munkakörben dolgozók átlagkeresete is — különböző 91