Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

azonban a kárt okozó dolgozó által megfizetett összeg erejéig a felelős beosztású dolgozót mentesíteni köteles, a munkaügyi kollégium 21. számú állásfoglalásában foglaltakra is figyelemmel. Az Mt. V. 79. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felelős beosztású dolgozóval szembeni igény érvényesítése esetén a munkáltató általában akkor jár el helyesen, ha a mulasztást észlelve, a kárt okozó dolgozóval szemben is érvényesíti a munkajogi anyagi felelősségen alapuló igényét, feltéve, hogy az igény érvényesítésére még lehetőség van. Ha azonban a munkáltató ezzel a lehetőséggel nem él, a felelős beosztású dolgozó saját személyében megtérítési igénnyel léphet fel a kárt okozó dolgozóval szemben az esetben, ha annak a munkáltatóval szemben a felelőssége még fennáll. A kárt okozó dolgozó megtérítési kötelezettségére ez esetben is a reá vonatkozó munkajogi anyagi felelősségi szabályok az irányadók. Az ebből a megtérítési igényből keletkezett vita azonban — minthogy nem a munkáltató és a dolgozója között, hanem a felelős beosztású dolgozó és a kárt okozó dolgozó között támadt — már nem tekinthető munkaügyi vitának. Ezért a vitát a polgári eljárásjog általános szabályai szerint kell elbírálni. Az Mt. 59. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak szerint abban az esetben, ha a kárt többen együttesen anyagi haszonszerzés céljából szándékosan okozták, vagy ha többek részére megőrzésre átadott dologban keletkezett a hiány, és ennek megtérülése egyébként veszélybe kerülne, vagy aránytalan késedelemmel járna, egyetemleges marasztalásnak van helye. Egyetemleges felelősség megállapítása esetén bármelyik kötelezetttói az egész tartozás behajtható. Ilyen esetben sor kerülhet arra, hogy az egyik egyetemleges kötelezett megtérítési igényt támaszt egyetemlegesen kötelezett adóstársával szemben azon az alapon, hogy az egymás közötti viszonyra (felróhatóságra, közrehatás arányára) tekintettel őt a munkáltatónak kifizetett összegnél kisebb összeg terheli. A dolgozók egymás közötti viszonyában a megtérítési igény tárgyában keletkezett vita ugyancsak nem minősül munkaügyi vitának. Az Mt. 63. §-ának (1) bekezdése értelmében a dolgozó és a munkáltató között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel öszszefüggésben felmerült vitát kell munkaügyi vitának tekinteni. A vitának munkaügyi jellegét nem szünteti meg az, ha akár az igény érvényesítését megelőzően, akár a munkaügyi vita elintézésének ideje alatt a felek valamelyike személyében jogutódlás áll be. Jogutódlás esetén 62