Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

fejlödnek ki, és válnak munkaképesség-csökkenést s ebből eredő keresetveszteséget okozó sérelemmé. A kifejtettekből következik, hogy a munkáltató felelőssége szempontjából foglalkozási betegség esetén az ebből eredő munkaképtelenség, illetőleg munkaképesség-csökkenés által okozott vagyoni károsodás tényleges bekövetkezésének időpontja az irányadó. Ennek megfelelően alkalmazni kell a többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendeletnek a hatálybaléptető és átmeneti rendelkezéseket tartalmazó 14. §-át is, amely a megváltozott felelősségi szabályokat az 1961. évi április hó 1. napja után bekövetkezett sérelmekre rendeli alkalmazni. A kártérítésre igényt adó sérelem pedig akkor következik be az említett időpontot követően, ha a dolgozó 1961. évi április hó 1. napja után került foglalkozási betegségből származó és keresetveszteséget okozó beteg-, illetőleg rokkantállományba, és ennek folytán az igény elbírálásánál az Mt. 62. §-át és az Mt. V. 83. §-át kell alkalmazni. Ha viszont ez a helyzet 1961. évi április hó 1. napja előtt következett be, a felelősség szempontjából a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendeletnek a 93. §-a az irányadó. b) A foglalkozási betegség rendszerint hosszabb időn át érvényesülő tényezők fokozatos, egyre súlyosbodó hatásaként következik be. A sérelem kártérítési kötelezettséget akkor eredményez, amikor a dolgozó munkaképesség-csökkenése — nagyságánál fogva — már akadályozza a dolgozót addigi munkakörének megfelelő ellátásában, és ezért nemcsak egészségi, de vagyoni hátrányt is szenved. Az Mt. 62. §-án és az Mt. V. 83. §-án alapuló kártérítési kötelezettség tehát azt a munkáltatót terheli, akinél a foglalkozási ártalom veszélyével járó munkakörben a dolgozónak a foglalkozási betegségéből származó munkaképtelensége, illetőleg munkaképesség-csökkenése keresetveszteséget okozott. Így pl. ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó egymást követően négy különböző munkáltatónál dolgozott foglalkozási ártalomnak kitett munkahelyen, de csak a negyedik, tehát az utolsó munkáltatónál jelentkezett keresetveszteséget okozó módon a munkaképesség-csökkenése, akkor ez a negyedik munkáltató a felelős a kárért. Ezek szerint, ha a foglalkozási betegségben megbetegedett dolgozó egymást követően több munkáltatónál dolgozott foglalkozási ártalom veszélyével járó munkakörben, a foglalkozási betegségből folyóan őt ért kárért az a munkáltató felel, amelyiknél a dolgozót utoljára foglalkoztatták ilyen munkakörben. Ez a munkáltató pedig a dolgozó részére ki58